Évközi mérleg - FÉL ÉV RETROSPEKTÍV

Itt a nyár, lassan eltelik 2016 első fele. Három kérdéscsokrot állítottunk össze, amiket az elkövetkező három héten fogunk feltenni. A kérdésekre egy szavas választ is ér írni, de ha szeretnél kicsit elmélyedni, vesd papírra a kérdések nyomán felbukkanó gondolataidat.

Mintaként álljanak itt saját válaszaim.

Az első kérdéskör az évből eddig eltelt időre fókuszál. Számomra igen mozgalmas, változásokkal teli az év, bőven van miből csemegézni az alábbi kérdések kapcsán.


1) Mi volt a legnagyobb örömöm idén?

A legnagyobb öröm számomra most a legnagyobb büszkeség: képesnek éltem meg magam több alkalommal, hogy az értékrendem megvalósulásáért, önmagamért cselekedjek. A belső, halk kis hang nagy hangsúlyt kapott. A legfőbb eseményeket kiemelve:

- a családomtól távol töltöttem 7 napot csendben léböjtölve a testi-lelki megtisztulás jegyében,

- a torkom majd gyomrom szorítását meghallva időt szántam szakmai identitásom átgondolására, és volt bátorságom a számomra legbizonytalanabb lépést meglépni: felmondtam,

- elindítottam-elindítottuk a Belső Hajtóerők oldalt, és ez jobban segített magamat látnom,

- elvégeztem egy body art képzést, ami számomra nagy kihívás volt - mert eddig testi munkában nem álltam ki igazán publikum elé, és most ezt többször is kipróbáltam, és jól éreztem magam benne én is, a résztvevők is,

- elvégeztem egy EMK képzést és egy naplóíró tanfolyamot. Mindkettő segített önmagam jobb látásában, és nagyon mély élmény volt,

- járok kontakt tánc kurzusra,

- és most végignézni ezen a listán. Elégedett vagyok.

2) Melyik döntésem volt a legbölcsebb?

Felmondani. Mert kiálltam magamért. De hogy ez volt-e a legbölcsebb, majd egy fél-egy év múlva fogom tudni megítélni. Most bölcs döntésnek tűnik.


3) Mi volt számomra a legnagyobb tanulság?
A megélt feszültséget muszáj pontosan feltérképezni, hogy nehogy más emberre vagy más más ügyre projektáljam. Kvázi felmondás helyett ne váljak el.


4) Mivel vállaltam a legnagyobb kockázatot?

A felmondással - egyértelmű anyagi kockázat úgy felmondani, hogy nem valahova megyek tovább, hanem önmagamra mondok igent.

5) Mit halogattam, ami a leginkább zavar?

Rendet rakni otthon. Ennél mélyebb nem jut eszembe.


6) Min lepődtem meg a legjobban?

A kislányom reakcióján, miután sírni látott. Nem értette az okát, csak sírást mímelve összegömbölyödött a kanapén, és azt zokogta maga elé, hogy "anya sír, nem tudom, miért sír."
Átéreztem, hogy a belvilágom szavak nélkül is mennyire nyomot hagy a gyermekemben.


7) Mi volt a legnagyobb kihívás?

Elengedni a bizonytalanság miatti görcsös félelmet és bízni abban, hogy tényleg kinyílik majd egy új ajtó.

Remélem, ezek a gondolatok benned is elindítanak egy folyamatot, vagy a válaszaidat elmélyítik.

Szánj magadra időt, térj vissza később is akár a kérdésekhez, amikor nyugodt körülmények között tudsz gondolkodni. Tűzd ki célul, hogy minden kérdésre válaszolsz.


Várunk a jövő héten is!