Belső Hajtóerők BLOG

Megrögzött és büszke ősz hajúként megadtam magam egy gyerekkori vágyamnak, és 44 évesen csatlakoztam a henna klubba. Ebben a korban kérem, nincs mire várni. :) IGEN!!! Innentől egy darabig biztosan vörös nőként élem az életem. Hogy miért? Erről fog szólni ez a bejegyzés. A HAJAM ÉS ÉN  Mindig imádtam a hajamat. Akkor is próbáltam szeretni a hajamat, amikor az apukám boszorkánynak csúfolt, mert tiniként nem vágatom le rövidre, mint sokan a kézicsapatban, és inkább egy szénaboglyát viselek a fejemen. Lettem inkább büszke különc. Akkor is próbáltam szeretni, amikor mások azt mondták, hogy meglátom, majd ahogy növök, kisimul, és nem lesz már ilyen a hajam. Sejtettem, hogy az irigység beszélt belőlük. Szerettem a hajamat, úgy, ahogy van. Az őszüléssel azonban nehéz volt huszonévesen megbarátkozni. Eleinte nem is sikerült. Húszas éveim végén pár évig tartott az az időszak, amikor láthatóan őszültem már, és színeztem a hajam. Ennek az időszaknak úgy lett vége, hogy a hajam elkezdett a szokáso