Viszlát 2022! Üdv 2023!

Az év utolsó napján 16.516 lépésben elmélkedtem a fák és dombok között az idei évről. Kéri a teret az új. Engednem kell menni, ami menni akar. Szeretek egyedül sétálni a természetben, egyenletesen lélegezve. Ilyenkor nemcsak a tüdőmet járja át a friss levegő és oxigén, nemcsak a testemet járja át a vér, hanem bizseregni kezd minden idegpályám, ahogy a merengésben ezernyi új felismerés és agysejtjeim közötti milliónyi új kapcsolat születik. Ha ódát akartam volna írni a belső elcsendesedésről, ez lenne az.

Nem ezért ragadtam azonban klaviatúrát ennek a blogposztokban nem bővelkedő, igen sok nehézséggel és kihívással terhelt 2022-nek az utolsó napján. Arról szeretnék most írni, hogy mi az, ami bennem múlóban van így az év végén, s mi az, ami születőben. Szándékosan nem azt írom, hogy mit tettem le, vagy mit hagyok a hátam mögött, mert ezek hosszabb folyamatok. 

2022 a növekedés éve volt. A felhúzott szemöldököknek üzenem, hogy induljunk ki abból a szép magyar szólásból, hogy "teher alatt nő a pálma". Na, hát énkörém egy óriási tengerpart épült ebben az évben, jelentem, akkora lett a pálma, s még akkora volt a teher. Gondolom, most az olvasói kíváncsiság a tengerpartnál tart. Akkor hadd mondjam el, hogy ennyi közönyt, a terhek iránti érdektelenséget sosem tapasztaltam még az életemben, mint idén. Senkit sem igazán érdekelt a pálma fölötti teher. Persze, néhány kivételtől eltekintve. Az én szerencsémre, mert megtartó erőre szükségem volt. Kéretlen jótanácsok, odavetett megjegyzések, esetleg reakció nélkül maradt Hogy vagy? párbeszédek azonban annál gyakrabban jöttek. Sokat tanultam idén arról, hogy ezeken hogy lépjek túl, hogy ne bosszankodjak. Most is csak azért írom le mindezt, mert ez korunk tükre: csak az örömben és adásban szeret a ma embere igazán kapcsolódni. Ott, ahol nehézség van, onnan inkább hátrább lép. A kötéltáncos egyedül marad.

Én mindezt köszönöm mindazoknak, akiktől ez jött, mert tanultam magamat tartani, ilyen gyakran még sosem jutott eszembe a befolyásolási kör Franklin V. Covey-tól, amire gyakran az ügyfeleim figyelmét is felhívom. 2022 egy óriási edzés volt az arra figyeljek, amire hatni tudok izomzatomra.

Mi az, ami múlóban van? Íme:

• sok sok düh és harag, amiknek nem kevés része a megélt közönyhöz kapcsolódik.
• a saját elbizonytalanodásomat hozó jóhiszeműség - többet szeretném nézegetni a jövőben a saját szempontjaimat és következetesen kitartani mellettük
• és rengeteg küzdelem árán múlik lassan a kiszámíthatatlanság is.

Mi az, ami mindezek nyomán születik az életemben, körülöttem, bennem?

Azaz hogy is várom 2023-at?

• születnek az önkifejezés, önképviselet és ezek manifesztációjaként az egyre pontosabb, stabilabb határok. Nem egyik napról a másikra születnek bennünk határok, nekem legalább négy éve témám a határtartás, és a jó hír az, hogy egyre érik, formálódik. Sőt idén már olyan bókot is kaptam egy munkatársi közösségben, hogy én vagyok a határait legtudatosabban képviselő kollega. 
  Ahogy ma sétáltam, az önkifejezésnek egy sima, lehántolt botot választottam szimbólumként: erős, tiszta volt.
• az önmagamnak adott tér és idő, amit egészen pontosan a mellkasom terében érzek: itt óriási könnyedség és tanknyi levegőtartalék van, ha van időm és terem magamnak, és jön a szorítottság érzése, ha elfogy, ha kevés, s jönnek vele a könnyek is. Milyen csodálatos jelzőrendszerek, képek, nem igaz? Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunknak van valamilyen érzékelése ezekről. Az én fókuszomban 2023-ban ez a mellkasi tér, s benne a könnyed levegővétel lesz.
  Ahogy ma sétáltam, az önmagam terének és idejének egy könnyedén szálló hullámos bükkfalevelet választottam az avarból. 
• A harmadik szimbólumot keresve tudtam, hogy magot keresek, mert abból élet és növekedés ered, de nem találtam, mígnem a szemem megakadt egy villám által kettéhasított fán, amire borostyán kúszott fel, a madarak csiripeltek a környéken. Ami az én életemben több mint egy éve deklaráltan születik, az egy új szeretetképlet. Hihetetlen, hogy 40-en felül értem csak meg, hogy mi a szeretet legmélyebb értelme és jelentése, de hurrá, most itt van: minden nap írom, s hímzem át magamban mint egy félresikerült tollbamondásházit. S hogy ennek miért van számomra jelentősége? Azon túl, hogy elváltam, szót kell ejtenem a verbális bántalmazásról, és el kell itt ezen a ponton ismernem, hogy olyan országban élünk, ahol ez a téma többeket érint mint felfogni képesek volnánk. Ellenpólusként növesztem magamban és magam körül a szeretetet, hogy mindazokat elérje és védőburkába vonja, akiket szeretek. Tanulom, újratanulom a szeretetet, mint egy nyelvet... Itt van a legfőbb fókuszom. Azt gondolom, hogy élni és cselekedni csak szeretetből érdemes.

Legyen velem, legyen velünk az erő, hogy 2023 a szeretet növekedésének az éve lehessen. Hiszem, hogy ez csakis megtartott énhatárokkal és magunknak adott figyelemmel lehetséges.

Üdv 2023!

Vajon számodra mi a három legfőbb dolog, amit 2023-ban szeretnél az életedben többet látni, tapasztalni, élni?

Ha kedved van átgondolni, körbejárni, s megérlelni, jelentkezz be coachingba: izabella.csordas@belsohajtoerok.hu