.png)
Ez is mentes - erőszakmentes kommunikáció (EMK)
Ahogy egyre többet használom az EMK-t, ahogy egyre jobban elmélyedek benne és igyekszem a saját megértésemet megfogalmazni róla, szerettem volna egy szabadon bővülő, alakuló összegzést írni arról, hogy mit jelent nekem az erőszakmentes kommunikáció.
Az EMK használata számomra azért brilliáns, mert úgy működik mint egy egyszerű elemlámpa: bekapcsolom, és a kimerevített mozifilm egy kockájára irányítom a figyelmem, ahol az érzelem azonosításán keresztül mélyebbre ások, és megkeresem a mögötte álló szükségletet, aminek a kielégületlensége vagy kielégültsége az érzelmet kiváltotta.
Ez pedig azért fontos, mert magamban két ellentétét találtam a szeretetnek: a közönyt és az erőszakot. Márpedig az EMK számomra egy érdeklődő, kutató, nem ítélkező, hanem figyelő odafordulás magamhoz és másokhoz, és ebből a figyelemszintből adódóan szeretettelinek élem meg.
Tehát mi mindent jelent nekem az EMK?
1. Először is: engedélyt arra, hogy érezzek. Lehetek sakál, érezhetem magam rosszul, és mindez elvitathatatlan.
2. Másodszor annak a tudását, hogy az érzéseim egy kifinomult jelzőrendszer működésének az eredményei: vannak.
3. Harmadszor: egy eszköztárat az érzésekhez való közelebblépésre.
4. Negyedszer egy lehetőséget a szükségletek azonosítására és ezáltal a személyes felelősségvállalásra azáltal, hogy tehetek a saját boldogságomért.
5. Ötödször utat a tudatos jelenléthez. Te elindulsz rajta?
Mind az önmagam, mind a másokra figyelésében nagy segítség számomra ez a módszer. Az EMK az emberi kommunikációban választható két út közül a szimpatikusabb: a kapott információ feldolgozása során születő feltételezések és ítéletek helyett másfelé indulok: számomra az EMK a megértés és az együttérzés útja. Elkötelezett híve és immár képződő trénere vagyok ennek a módszernek. Coachként is fontosnak tartom, hogy egyre jobban magamévá, a hétköznapi életem részévé tegyem, és ezáltal még hitelesebb legyek az életemben, az életem minden percében. Ezért is döntöttem úgy, hogy az Egy coach vallomásai blogposzt-sorozatot az EMK szellemiségében indítom, és megadom azt az időt és figyelmet az érzelmeknek és az EMK-nak, amit szerintem érdemelnek. Sőt, láthatóvá is teszem.
Címszavakban az EMK-ról: Marshall B. Rosenberg amerikai klinikai pszichológus fejlesztette ki ezt a módszert, amely remekül szolgál az emberek közötti együttérzés növelésére, a félreértések elkerülésére és az egyenrangú köszönetnyilvánításra. Alapja egy 4 lépéses mondat, ami a tény - érzés - szükséglet és kérés azonosításán keresztül nagyon egyszerűnek tűnik, azonban az elsajátítása sok gyakorlást igényel. Íme egy kóstoló:
Az érzelmeket ignoráló főnök példáján keresztül így szemléltethetem az EMK használatát:
Amikor egy korábbi főnököm azt kérte tőlem, hogy tegyem félre az érzelmeket, és próbáljak meg együttműködni egy számomra akadéskodó XY kollegával, akkor értetlenség keletkezett bennem, mert egyértelműségre és támogatásra lett volna szükségem. Ezért akkor azt kértem magamtól, hogy a főnököm kérését ignoráljam, és több hosszú órát töltöttem a bennem mozgó érzések megértésével, ventillálással, rágódással. Azaz az érzelmi energiámat az érzékelt probléma megoldására fordítottam.
Másrészt szomorú is voltam a kérés hallatán, mert érthetőségre és támaszra lett volna szükségem. Ezért most megkísérlem újra megfogalmazni a kérést, amit a főnökömhöz intézhettem volna akkor: Nem tudom ignorálni az érzelmi energiámat, ami lázad és a munka helyett is figyelmet kér bennem, ugyanakkor szeretnék haladni a feladatokkal. Ezért kérlek, hogy javasolj most 3 dolgot, ismerve az XY kollegát, ami megkönnyíthetné közöttünk az együttműködést.
Annak érdekében azonban, hogy ne az ellenséget lásd az ilyen vezetői kérés mögött, teszek egy kísérletet arra, hogy megtippeljem, hogy a főnökömben mi zajlott le. És igen, a jó hír az: hogy lehet tippelni, mellélőni, próbálkozni, azaz együttműködni.
Amikor azt mondtad, hogy tegyem félre az érzelmeimet és próbáljak meg együttműködni XY kollegával, akkor tehetetlennek és türelmetlennek érezted magad, mert hatékony munkavégzésre és kiszámíthatóságra volt szükséged? Ezért kérted tőlem, amit kértél?
Talán így volt.
Talán nem.
____
Köszönetnyilvánítás EMK-san
Visszatérek egy kicsit a világítótoronyhoz, amiről írtam az egyik bejegyzésben. Amikor a coachom az Egy coach vallomásai blog első bejegyzésének olvasása után azt a visszajelzést adta számomra, hogy a kevesebb több lenne, akkor éreztem, hogy az arcizmaim megfeszülnek, a mosolyom egy pillanatra odafagy. Jelzett a testem: csalódottságról, elkeseredettségről, szomorúságról, de a világítótoronyból nézve ezt a pillanatot, nagyon vegyes volt a kép: megjelent az energikusság, az öröm a fejlődés lehetősége felett, valamint a támaszért és az őszinteségért érzett hála is.
Végül mérlegeltem, hogy a megértés, elfogadás, fejlődés szükségletek közül melyik számomra a legfontosabb. Van köztünk bizalom, ezért tudtam, hogy megértés és elfogadás van. Most nem ebből van hiányom. Fejlődésre vágyom, és ezt pont azáltal tehetem most meg, ha meghallom azt a mondatot, hogy a Kevesebb több, és megkeresem az őszinte vágyamat: azt szeretném, ha az olvasók követni tudnának, ha értenének. Ezért fontos résen lennem: mint egy táncban: ott van-e a partner. Így összekötöm magamban ezt az érthetőség szükségletével, és belátást gyakorlok. Ezért a posztokat átszerkesztem és az EMK-val kapcsolatos részeket erre a felületre emelem, ahol önismereti utamba engedek betekintést. Itt van a legjobb helye mindannak, ami bennem most az EMK-ról szól, és íly módon ez lesz a háttérposztja a kapcsolódó bejegyzéseimnek is.
Köszönöm a coachomnak a visszajelzést, mert esélyt és támogatást kaptam belőle.
Köszönöm az egyik közeli ismerősömnek a visszajelzést, ami őszinteséget és megerősítést jelentett.
És köszönöm EMK-tanáromnak, hogy őszintén véleményezte az első bejegyzésem tervezetét, mert közös értékrendet, partnerséget és támogatást kaptam a leveléből.
Az EMK használata számomra azért brilliáns, mert úgy működik mint egy egyszerű elemlámpa: bekapcsolom, és a kimerevített mozifilm egy kockájára irányítom a figyelmem, ahol az érzelem azonosításán keresztül mélyebbre ások, és megkeresem a mögötte álló szükségletet, aminek a kielégületlensége vagy kielégültsége az érzelmet kiváltotta.
Ez pedig azért fontos, mert magamban két ellentétét találtam a szeretetnek: a közönyt és az erőszakot. Márpedig az EMK számomra egy érdeklődő, kutató, nem ítélkező, hanem figyelő odafordulás magamhoz és másokhoz, és ebből a figyelemszintből adódóan szeretettelinek élem meg.
Tehát mi mindent jelent nekem az EMK?
2. Másodszor annak a tudását, hogy az érzéseim egy kifinomult jelzőrendszer működésének az eredményei: vannak.
3. Harmadszor: egy eszköztárat az érzésekhez való közelebblépésre.
4. Negyedszer egy lehetőséget a szükségletek azonosítására és ezáltal a személyes felelősségvállalásra azáltal, hogy tehetek a saját boldogságomért.
5. Ötödször utat a tudatos jelenléthez. Te elindulsz rajta?
Mind az önmagam, mind a másokra figyelésében nagy segítség számomra ez a módszer. Az EMK az emberi kommunikációban választható két út közül a szimpatikusabb: a kapott információ feldolgozása során születő feltételezések és ítéletek helyett másfelé indulok: számomra az EMK a megértés és az együttérzés útja. Elkötelezett híve és immár képződő trénere vagyok ennek a módszernek. Coachként is fontosnak tartom, hogy egyre jobban magamévá, a hétköznapi életem részévé tegyem, és ezáltal még hitelesebb legyek az életemben, az életem minden percében. Ezért is döntöttem úgy, hogy az Egy coach vallomásai blogposzt-sorozatot az EMK szellemiségében indítom, és megadom azt az időt és figyelmet az érzelmeknek és az EMK-nak, amit szerintem érdemelnek. Sőt, láthatóvá is teszem.
Címszavakban az EMK-ról: Marshall B. Rosenberg amerikai klinikai pszichológus fejlesztette ki ezt a módszert, amely remekül szolgál az emberek közötti együttérzés növelésére, a félreértések elkerülésére és az egyenrangú köszönetnyilvánításra. Alapja egy 4 lépéses mondat, ami a tény - érzés - szükséglet és kérés azonosításán keresztül nagyon egyszerűnek tűnik, azonban az elsajátítása sok gyakorlást igényel. Íme egy kóstoló:
Az érzelmeket ignoráló főnök példáján keresztül így szemléltethetem az EMK használatát:
Amikor egy korábbi főnököm azt kérte tőlem, hogy tegyem félre az érzelmeket, és próbáljak meg együttműködni egy számomra akadéskodó XY kollegával, akkor értetlenség keletkezett bennem, mert egyértelműségre és támogatásra lett volna szükségem. Ezért akkor azt kértem magamtól, hogy a főnököm kérését ignoráljam, és több hosszú órát töltöttem a bennem mozgó érzések megértésével, ventillálással, rágódással. Azaz az érzelmi energiámat az érzékelt probléma megoldására fordítottam.
Másrészt szomorú is voltam a kérés hallatán, mert érthetőségre és támaszra lett volna szükségem. Ezért most megkísérlem újra megfogalmazni a kérést, amit a főnökömhöz intézhettem volna akkor: Nem tudom ignorálni az érzelmi energiámat, ami lázad és a munka helyett is figyelmet kér bennem, ugyanakkor szeretnék haladni a feladatokkal. Ezért kérlek, hogy javasolj most 3 dolgot, ismerve az XY kollegát, ami megkönnyíthetné közöttünk az együttműködést.
Annak érdekében azonban, hogy ne az ellenséget lásd az ilyen vezetői kérés mögött, teszek egy kísérletet arra, hogy megtippeljem, hogy a főnökömben mi zajlott le. És igen, a jó hír az: hogy lehet tippelni, mellélőni, próbálkozni, azaz együttműködni.
Amikor azt mondtad, hogy tegyem félre az érzelmeimet és próbáljak meg együttműködni XY kollegával, akkor tehetetlennek és türelmetlennek érezted magad, mert hatékony munkavégzésre és kiszámíthatóságra volt szükséged? Ezért kérted tőlem, amit kértél?
Talán így volt.
Talán nem.
____
Köszönetnyilvánítás EMK-san
Visszatérek egy kicsit a világítótoronyhoz, amiről írtam az egyik bejegyzésben. Amikor a coachom az Egy coach vallomásai blog első bejegyzésének olvasása után azt a visszajelzést adta számomra, hogy a kevesebb több lenne, akkor éreztem, hogy az arcizmaim megfeszülnek, a mosolyom egy pillanatra odafagy. Jelzett a testem: csalódottságról, elkeseredettségről, szomorúságról, de a világítótoronyból nézve ezt a pillanatot, nagyon vegyes volt a kép: megjelent az energikusság, az öröm a fejlődés lehetősége felett, valamint a támaszért és az őszinteségért érzett hála is.
Végül mérlegeltem, hogy a megértés, elfogadás, fejlődés szükségletek közül melyik számomra a legfontosabb. Van köztünk bizalom, ezért tudtam, hogy megértés és elfogadás van. Most nem ebből van hiányom. Fejlődésre vágyom, és ezt pont azáltal tehetem most meg, ha meghallom azt a mondatot, hogy a Kevesebb több, és megkeresem az őszinte vágyamat: azt szeretném, ha az olvasók követni tudnának, ha értenének. Ezért fontos résen lennem: mint egy táncban: ott van-e a partner. Így összekötöm magamban ezt az érthetőség szükségletével, és belátást gyakorlok. Ezért a posztokat átszerkesztem és az EMK-val kapcsolatos részeket erre a felületre emelem, ahol önismereti utamba engedek betekintést. Itt van a legjobb helye mindannak, ami bennem most az EMK-ról szól, és íly módon ez lesz a háttérposztja a kapcsolódó bejegyzéseimnek is.
Köszönöm a coachomnak a visszajelzést, mert esélyt és támogatást kaptam belőle.
Köszönöm az egyik közeli ismerősömnek a visszajelzést, ami őszinteséget és megerősítést jelentett.
És köszönöm EMK-tanáromnak, hogy őszintén véleményezte az első bejegyzésem tervezetét, mert közös értékrendet, partnerséget és támogatást kaptam a leveléből.
.png)
