Anyák napja - tizenharmadik felvonás

Hogy más ez a nap, mint a többi?

Hogy más ez az anyák napja, mint a megelőzőek?

Az én tizenharmadik anyák napjám, ha lehet így mondani, békés hangolódással kezdődik az előestén annak teljes tudatában, hogy az a minta, amit a gyermekeimnek adok önszeretetből, öngondoskodásból, szükségleteim felismeréséből és elismeréséből,  mintaként szolgál számukra egész életükre.

Egészen szimbólikus a magyar, vagy akár az európai régióra vonatkozóan is, hogy az anyák napja egy hosszú hétvégére esik a Munka ünnepével. Egyre több tanulmány foglalkozik az anyák által végzett láthatatlan munka értékével (többek között azok, amiket ez a 2024-es WMN írás foglal össze). Merthogy a legtöbb családban az anyák végzik el az alábbiak java részét (a kalkulált időigény sorrendjében írom): a gyerekek érzelmi gondozását, a főzést, a családi dolgok tervezését és szervezését, a takarítást, a gyerekek szállítását, a bevásárlást, a mosást és az otthoni korrepetálást. Ez rengeteg munkaóra, gyakorlatilag az én esetemben (egyedülálló anyaként) megközelíti egy főállás heti 40 órás időigényét.

Mindezzel együtt én szeretek anya lenni.

Mélyen megélem, hogy az anyaságom, ahogy én magam is változom, változik.

Megélem, hogy az anyaságom egy komoly ösztönzője és motivátora saját önismereti utamnak és lépéseimnek.

Megélem, ahogy a számból kiszalad a múlt: a valahonnan jövő régi minta.

Megélem, ahogy a szívemben megszületik a szeretetből jövő új minta.

Megélem a próbálkozások nehézségét, a sikertelenséget.

És megélem a változást, az elmozdulást, a sikert.

Erről szól most nekem ez az ünnep, az anyaságom ünnepe: arról, hogy hajlandó és képes vagyok változni és változtatni.

Vajon te, kedves Édesanya, aki ezt olvasod, mit ünnepelsz ma?

Én ma három dolgot ünneplek:

1. Az elmúlt év önismereti munkája az önszeretet és az öngondoskodás tekintetében újabb szintre juttatott el engem: békésebb, kiegyensúlyozottabb önmagamhoz. Számítok. Már nemcsak fejből tudom, nemcsak mondom, hanem hiszem is. Furcsa lehet e háromfajta megélés között különbséget tenni, mégis nagy út vezet egyiktől a másikig és tovább. Arról, hogy mi számomra az öngondoskodás, bővebben itt írtam: "Öngondoskodni annyit jelent, hogy a saját életemben saját magamat teszem az első helyre. Öngondoskodni annyit tesz, hogy meghallom, megértem és figyelembe veszem saját fizikai, lelki és szellemi igényeimet, és a legsürgetőbbek kielégítéséről mások igényeinek kielégítése előtt, illetve a sürgető feladatvégzések előtt és mellett gondoskodom."
   
   A tavaszi szünet a gyerekeim igényeinek való téradás, a saját igényeim folyamatos monitorozása és a számos engedély farvizén egy csodálatos flow-állapotba juttatott el. Igaz, hogy felborultak a napi struktúrák, de lett helyettük rengeteg öröm, bújás, nevetés, csodás élmény és olyan feltöltődés, amiből nekem tavaly nyár óta kevés jutott.
   Tudom választani önmagam. Tudom ezt a mintát adni a gyermekeimnek. Jobban tudok határt húzni. És jobb mintát tudok számukra is mutatni.
   
   
2. Másrészt azt ünneplem, hogy hosszú évek óta először úgy tudtam beszélni a volt férjemmel, ráadásul a gyerekek előtt, hogy utólag visszatekintve is büszke vagyok a beszélgetésre. A beszélgetés végén furcsa feszültség járt még bennem órákon át, majd egy hosszú meditáció során megérkezett, hogy végtelenül új ez az élmény: a beszélgetés során most is hallottam a nem vagy elég jó üzenetet, ami megszólalt a fejemben, azonban nem dőltem be neki, hanem belső meggyőződésből tudtam jelen lenni. Úgy tudtam benne maradni a beszélgetésben, hogy a hallott kérést és szempontokat elismertem, a saját szempontjaimat kitartóan képviseltem, fenntartottam a jóindulatot és végül még egy elismerést is bezsebeltem. 
   
   Egyedülálló anyaként csökkent a magányélményem, és még így is megéltem az összetartozást, elégedett voltam, hogy a gyerekeim egyenrangú beszélgetést kapnak mintaként. Ha erre a beszélgetésre gondolok, akkor hálás vagyok magamnak, hogy vállalkoztam rá, hogy kitartóan próbálkoztam és hogy időt fordítottam erre. Fontos nekem, hogy jól legyünk, mégha távolból is.
   Ezzel ez az anyák napja annak is az ünnepe, hogy kommunikációban, az örök vesszőparipában szintet léptem.
   
   
3. Harmadrészt azt ünneplem, hogy egy mélyen futó program (az 1. pont hatására) íródik át bennem, és nemcsak lefele gondolkodom, hanem felfele is: a szűkös hétvégi időbeosztásban és sok teendő között is tudom azt választani, hogy a tőlünk másfél órára lakó saját édesanyámnak örömet okozzak. Holnap meglátogatjuk. És így is mintát adok: a családtagokkal való összetartozásból, a szeretet és törődés kifejeződéséből.
   És ezzel ünneplem azt is, hogy saját jó mélyen elültetett feladatfókuszom valóban átíródik: a kapcsolat fontosabb.

Tizenharmadik éve vagyok édesanya. Tizenharmadik éve reflektálok arra, hogy mi újat hoz nekem ez az anyai szerep. És ma elégedett vagyok.

Köszönöm!

Te mit ünnepelsz anyák napján?

Inspirálódj, csendesedj el, állj meg, és ünnepelj!

Mert élet és anya csak egy van!

Ha dolgoznál velem coachingban, itt érsz el: www.csordasizabella.hu

Időpontot itt tudsz foglalni.