%20(3).png)
Kreatív kitolási szak - terápiás énidő
- El se hiszem, hogy elkészült. - mondom én.
- Anya, kapcsold fel a szellemvilágítást, és állj be lezuhanyozni. - mondja a kislányom a tükör hangulatvilágítására célozva.
- Azt mondod?
- Igen, én már sokat nézegettem az előbb zuhanyzás közben és már elhiszem.
Amikor egy terv valóra válik. Két éve született az ötlet. Egy éve alakult ki a technikai terv: felragasztott tükrök, nyers fal és bekábelezett ledsorok. Azóta minden nap néztük, már fel sem tűnt a befejezetlensége. Mégis a nyár befejezést kért. Két hete minden nap a családdal közösen gondozott megvalósítási terv: papíron 1:1-ben kirakott üveg- és kagylómozaik, 10 kg csemperagasztó és társai. Öt napon át napi nyolc óra munka, folyamatos újratervezés, amikor kiderül, hogy a 2 cm valójában csak 1 vagy fordítva, amikor üvegszilánkba lépek vagy nyúlok, amikor elfogyni látszik a türkiz mozaik.
És most benne állok a kádban, zuhanyzom, és összefolynak bennem az utazásaink emlékei, a tengerek hullámai, a merülések kalandossága, és a sok nehézség és a sok öröm, a víz alatti világ és a víz feletti élet. De van egy emlék, ami meghatározó, egy emlék, amihez ennek a tükörnek a foganása kapcsolódik.
A második várandósságom 8. hónapjában a tengernél nyaraltunk, mindennapi sport és egyben kikapcsolás gyanánt kagylókat és sünöket gyűjtöttem, amikor csak kaptam egy kis énidőt. Egy alkalommal nagyon mélyen volt az a sün. Határeset. Vettem egy nagy levegőt, és lemerültem érte.
A nagy pocakom nem tette sem könnyebbé, sem nehezebbé a merülést, inkább csak elővigyázatosabbá tett engem, és tudtam, hogy a levegővel különösen jól kell most gazdálkodnom. Leértem, éreztem a fejemben a nyomást a vízoszlop alatt, s hagytam, hogy a belőlem kiáramló levegő, no és a békatalpak felfelé hajtsanak. Lassan szálltam fel, gyönyörűek voltak a víz alól szemlélve a felszálló buborékok. Messze voltam a felszíntől. Nincs mese, bele kell húzni. Talpak. Hajtottam magam, ahogy csak bírtam. Az utolsó előtti szusszal értem fel. Sokáig pihegtem a víz felszínén.
Ez az élmény aztán egy hónappal később, a szülés közben a kitolási szakaszban újból utolért. Egy gyors szülés közben, mégis nehezen akart eltűnni a méhszáj. A bábák segítettek, nagyon sokat bíztattak, de elhangzott a kórház szó... hogy ha így haladunk, menni kell. Erről nincs filmem. Mondtam. S elővettem a belső filmemet. S az erő, ami velem volt, hozzákapcsolt ehhez és aztán az ezt követő sok más merülésélményhez: úgy küzdöttem a babám megszületéséért, ahogy csak bírtam, visszatartva a levegőt, legbelül gyönyörködve a felszálló buborékokban, mint akkor a víz alatt, és tolva - most őt kifele, akkor magam felfele.
Belémégett kétszeresen ez a kép, s most az othonom része lett, ahogy a szülés élménye is az volt.
Szeretettel gondolunk azóta is rátok, Lukács Judit Ágnes és Vass Gabriella. S talán emlékeztek erre a képre, amit a szülés után pár nappal el is meséltem nektek. Hát ilyennek képzeltem.
És most állok a tükör előtt, a bennem átáramló erő mementója előtt, és gyönyörködöm.
A tenger gazdagsága, a víz ereje, az érzések hullámai, köszönöm, hogy velem vagytok.
Veletek vagyok élő és eleven.
- Anya, kapcsold fel a szellemvilágítást, és állj be lezuhanyozni. - mondja a kislányom a tükör hangulatvilágítására célozva.
- Azt mondod?
- Igen, én már sokat nézegettem az előbb zuhanyzás közben és már elhiszem.
Amikor egy terv valóra válik. Két éve született az ötlet. Egy éve alakult ki a technikai terv: felragasztott tükrök, nyers fal és bekábelezett ledsorok. Azóta minden nap néztük, már fel sem tűnt a befejezetlensége. Mégis a nyár befejezést kért. Két hete minden nap a családdal közösen gondozott megvalósítási terv: papíron 1:1-ben kirakott üveg- és kagylómozaik, 10 kg csemperagasztó és társai. Öt napon át napi nyolc óra munka, folyamatos újratervezés, amikor kiderül, hogy a 2 cm valójában csak 1 vagy fordítva, amikor üvegszilánkba lépek vagy nyúlok, amikor elfogyni látszik a türkiz mozaik.
És most benne állok a kádban, zuhanyzom, és összefolynak bennem az utazásaink emlékei, a tengerek hullámai, a merülések kalandossága, és a sok nehézség és a sok öröm, a víz alatti világ és a víz feletti élet. De van egy emlék, ami meghatározó, egy emlék, amihez ennek a tükörnek a foganása kapcsolódik.
A második várandósságom 8. hónapjában a tengernél nyaraltunk, mindennapi sport és egyben kikapcsolás gyanánt kagylókat és sünöket gyűjtöttem, amikor csak kaptam egy kis énidőt. Egy alkalommal nagyon mélyen volt az a sün. Határeset. Vettem egy nagy levegőt, és lemerültem érte.
A nagy pocakom nem tette sem könnyebbé, sem nehezebbé a merülést, inkább csak elővigyázatosabbá tett engem, és tudtam, hogy a levegővel különösen jól kell most gazdálkodnom. Leértem, éreztem a fejemben a nyomást a vízoszlop alatt, s hagytam, hogy a belőlem kiáramló levegő, no és a békatalpak felfelé hajtsanak. Lassan szálltam fel, gyönyörűek voltak a víz alól szemlélve a felszálló buborékok. Messze voltam a felszíntől. Nincs mese, bele kell húzni. Talpak. Hajtottam magam, ahogy csak bírtam. Az utolsó előtti szusszal értem fel. Sokáig pihegtem a víz felszínén.
Ez az élmény aztán egy hónappal később, a szülés közben a kitolási szakaszban újból utolért. Egy gyors szülés közben, mégis nehezen akart eltűnni a méhszáj. A bábák segítettek, nagyon sokat bíztattak, de elhangzott a kórház szó... hogy ha így haladunk, menni kell. Erről nincs filmem. Mondtam. S elővettem a belső filmemet. S az erő, ami velem volt, hozzákapcsolt ehhez és aztán az ezt követő sok más merülésélményhez: úgy küzdöttem a babám megszületéséért, ahogy csak bírtam, visszatartva a levegőt, legbelül gyönyörködve a felszálló buborékokban, mint akkor a víz alatt, és tolva - most őt kifele, akkor magam felfele.
Belémégett kétszeresen ez a kép, s most az othonom része lett, ahogy a szülés élménye is az volt.
Szeretettel gondolunk azóta is rátok, Lukács Judit Ágnes és Vass Gabriella. S talán emlékeztek erre a képre, amit a szülés után pár nappal el is meséltem nektek. Hát ilyennek képzeltem.
És most állok a tükör előtt, a bennem átáramló erő mementója előtt, és gyönyörködöm.
A tenger gazdagsága, a víz ereje, az érzések hullámai, köszönöm, hogy velem vagytok.
Veletek vagyok élő és eleven.
.png)
