Belső Hajtóerők BLOG

Elvált, kisgyerekes anyának lenni. Félelmetes, magányos állapot ez. Agyból, kognitív síkon sokan érteni vélik. Lámlám, a napokban baráti körben még mindig kaptam olyan mondatot, hogy én választottam, hogy gyerekeim legyenek. Hja, igen. Én választottam. De EZ nem empátia. Be is csukódtam. Ismerős? Együtt rezdülni, szívből átérezni ezt a magányt és ezt a felfoghatatlan veszteséget csak az tudja, aki átment rajta. Vagy aki valami hasonlón ment át, és képes önmagában annak a fájdalomnak a gyökeréhez visszanyúlni. Most azoknak írok, akik éppen benne vannak a válás fájdalmában, akik nehezen találnak a környezetükben olyan kapcsolódásokat, ahol szívük minden terhét kitárva megmutathatják, sebezhetően felvállalhatják a kételyeiket, a bűntudatukat, a bánatukat.  Az elmúlt három évben annyi segítséget kértem és kaptam, mint azelőtt soha. Magyarországon, ahol nem azt tanuljuk az iskolában, sokszor a családokban sem, hogy lehet és érdemes segítséget kérni, a bukásainkat bevallani, a felállásho...