A kapcsolat mint vivőanyag

Ez a hét, s talán azt is mondhatom, hogy ez a nyár a mélységé.

Tiszta, mély, őszinte kapcsolódásoké.
Dalban összeérő hangoké.
Esőben takaróba csavart barátságé.
Önzetlen emberi segítségé.
Eltérő véleményeké.
Könnyekbe csorduló fájdalmaké.
Megértést hozó csendeké és meséké.
Felhőkbe repítő magasságoké.
Az öröm mélységeié.
A háláé.
Egyszerre a megérkezésé és a helykeresésé.

Mindenütt az emberi az, ami összeér. Az egyazon anyagaink, amikből gyúrtak minket. S az eltérő és csodás rajzolatoké, amik belénk vésődtek.

Három egyszerű történeten keresztül mutatom meg azt, amiről írni szeretnék: az emberi kapcsolódásban rejlő gyógyító erőről. Mindhárom történet az elmúlt napokban játszódott. Egy magánéleti szállal kezdem ahonnan rákanyorodok a szakmai vonalra:

A MAGÁNÉLETI SZÁL

Énekkel telt lélekkel siettünk lefele a Gellért-hegyen kolleganőmmel-társammal-barátommal, ahogy lecsapott ránk a nyári zápor, de milyen vihar lett belőle! Behúzódtunk az egyetemi épület nyitott előterébe az eső elől. Fázunk, ujjatlan felsőmbe behúzom a karomat, hogy védjem a vállam a hidegtől, s egyszer csak kinyílik hátunk mögött az ajtó. Igazi úriemberként lép ki a portás: be ugyan nem hívhat, mert ellenőrzés bármikor lehet, s az az állásába kerülne, de van egy frissen mosott takarója és üdítője, amit szívesen kihoz nekünk. Mi elképedve és örömmel fogadtuk a mindenféle értelemben vett melegséget, s még vagy egy fél órát merengtünk az esőben a takaró alatt összebújva az életünkön. Ahogy a portástól elbúcsúzva visszajeleztük neki, hogy milyen kedves volt, csak annyit mondott: "mind emberek vagyunk". 

Annyi természetesség, annyi bölcsesség és annyi szeretet volt a szavaiban, hálával telt szívvel és mosolygó arccal tartottunk hazafelé. Az úton egy idős néninek dinnyét cipelve adtuk vissza az égből érkezett segítséget a "közösbe".

Rögtön gyógyult bennem a gondoskodás hiányából eredő régi fájdalom. S mint egy meleg puha takaró borul a szívemre a remény. Egy ilyen rövid, hétköznapi találkozásban milyen gyógyulás lehetséges!

A SZAKMAI VONAL

Két ügyfélnek egy mentoring alkalmat tartottam. Nyíltak voltak, könnyedek, érteni akarták a helyzetet. Számomra is váratlan mélységbe kerültünk, ahogy jöttem velük, és puhán, óvatosan lépkedtünk előre a történetekben. Egy munkahelyi kihívás olyan csodálatosan más megvilágításba került, hogy láthatóvá vált a remény és az előre, s letisztult a miért és a hogyan. Meghatottság, csodálat és szeretet volt a szívemben, ahogy hallgattam, kérdeztem, néztem őket. Mély kapcsolódás szemtanúja lehettem, s láttam a szemeimmel, hogy a fájdalom megélése hogy támogatja a gyógyulást és azon keresztül a fejlődést.

Egy másik ügyféltől pedig az alábbi mondatokat kaptam: "Még mindig új nekem, hogy nem egy üzleti mentor, egy üzlettárs vagy egy pap az, akivel mindezt megbeszélem, hanem egy angyali mosolyú segítő.... Rengeteget segítenek a beszélgetéseink az önsorsjavító munkámban. Köszönöm." És értettem, hogy arról beszél, hogy a találkozásaink során megmozduló energia, a kapcsolódás ereje milyen sok réteget, értelmet megmutat, s micsoda formáló, alakító erővé vált az életében. Közben pedig gyönyörködöm, hogy mennyire más a fellépése, a beszélgetéseink íve ahhoz képest, mint ahogy találkoztunk. S megtelt a szívem szeretettel, ahogy belegondoltam, hogy ebben a rövid pár szóban mennyi tudatosság, eltökéltség, bizalom van.

A KAPCSOLAT EREJE

Tulajdonképpen arra akarok rámutatni, hogy mekkora ereje van egy kapcsolatnak, ha valódi, tiszta, őszinte és mély. Olyan lehet, mint gyógyforrásba merülni, és eldobni a mankót, ha kilépünk belőle.
Bátorságot is szeretnék adni mindazoknak, akiknek nehéz kapcsolódni, hogy higgyék el, érdemes - ismerőshöz, vagy ismeretlenhez, baráthoz vagy szakemberhez és természetesen biztonságosnak érzékelt közegben! Veszélyes, mert nem biztos, hogy minden tetszik abból, amit megmutatunk, de így van esély arra, hogy gyógyulunk. Márpedig ami kapcsolatban romlott el (vagy sohase született meg), az kapcsolatban tud gyógyulni.

A valódi kapcsolatok ereje nem másban testesül meg, mint:

• őszinte, szívből szóló szavakban, amik a legbelsőbb megéléseinkről, érzéseinkről szólnak, és magunk előtt is feltárják belső valóságunkat
• az ezekre rezdülő őszinte visszajelzésekre magukról vagy a másikról
• tiszta, értő és a másikat érteni vágyó tekintetben
• és végső soron a jelenlétben, ahogy együtt ülünk egy térben, együtt rezdülünk.

Mindkét fél bele kell ezt tegye ahhoz, hogy az a kapcsolat olyan is legyen. 

A mélységben való munka mindig is természetes és könnyű volt számomra és nem értettem a business coach képzésemen a többiek kérdéseit, hogy lehet-e érzésekkel dolgozni coachingban. Számomra nincs sok értelme más útnak. S fülemben csengenek tanáraim szavai: az ügyfél végső soron ember, és ugyanolyan érzései és gondjai lehetnek, mint nekünk. Ha sikerül emberi szinten összekapcsolódni, akkor nagyon sok tanulás és elmozdulás tud megtörténni. Én ezen az elven dolgozom mind coachingban, mind tanácsadói munkámban. És egyre gyakrabban tapasztalom meg, hogy a változás, a fejlődés, az érés vivőanyaga nem más, mint az emberi kapcsolataink.

Én, Csordás Izabella, továbbra is választom és hirdetem a valódi kapcsolódást! (Itt is írtam erről.)

Egy számomra csodálatos, idevágó idézettel zárom ezt a bejegyzést:

"Tetteinknek kizárólag emberi kapcsolataink összefüggésében van értelmük, s e kapcsolatok megértése nélkül minden cselekvés konfliktusforrás lesz. A kapcsolatok megértése végtelenül fontosabb bármilyen cselekvési tervnél." - Jiddu Krishamurti (s köszönet Máté Gábornak, hogy Szétszórt elmék című könyve nyitóidézetének választotta ezt a gondolatot)

Kapcsolódjatok!
Menjetek mélyre!
Menjetek magasba!
Szánjatok időt az emberi kapcsolódásra!
Óriási ereje van.

Ha velem szeretnétek fejlődni és növekedni, szeptembertől fogadok újra ügyfeleket. Itt tudtok bejelentkezni: izabella.csordas@belsohajtoerok.hu