.png)
A 2026-os horgonypont - évindító rituálé
A tatai Öreg-tó körül sétálok. 2026-os évnyitás. A talpam alatt ropog a hó, a levegő hideg és tiszta. A tó felszíne félig befagyott, a jégen kacsák tipegnek bizonytalan magabiztossággal, kócsagok szállnak fel, mintha csak emlékeztetnének arra, hogy a jég bizonytalan, de mozdulni, elindulni bármikor lehet.
Fürdőzöm a csodás napsütésben, a jégen és havon megcsillanó fényben, a tágasság élményében, a gyaloglás belülről átmelegítő tapasztalatában.
Itt érdemes megállni, jobban fókuszálni befelé: magamra.
1. ÖNGONDOSKODÁS
A tavalyi évem kulcsszava az öngondoskodás volt.
Sokat tanultam róla 2025-ben. Többet pihenek, gyakrabban kérdezem meg magamtól, mire van most szükségem, és egyre kevésbé tekintek erre luxusként vagy önzőségként. Egyre inkáb SZŰK-séglet lett.
2. PIHENÉS
2026-ban ezért a pihenés önálló kategóriaként is iránytű lesz számomra.
Nem jutalomként, nem akkor, amikor „már mindent jól megcsináltam”, hanem befektetésként. Befektetés abba, hogy anyaként türelmesebb legyek. Szakemberként tisztánlátóbb. Barátként jelenlévőbb. Hogy tágasabb legyen a figyelmem, érzékelésem, és ne csak működjek, hanem éljek is.
5. SZEMÉLYES FELELŐSSÉGVÁLLALÁS
Nem elég felismerni az igényeimet.
Az egyik fotószünetben elmerengek azon, hogy milyen várakozásaim is vannak az előttem álló évvel kapcsolatban, mit látok, és mi az, amit nem. Izgalmas, borzongató, rejtélyes élmény. Nem akarom tudni, mert tudom, hogy eljön az ideje minden napnak. Csak élvezem ezt a rejtélyességet és szélesen mosolygok.
Újra eszembe jut, mennyire szükségem van a rituálékra, és mennyire szeretem azt az éveleji rituálét, amit legalább öt-hat éve csinálok. Csak egy kérdésről van szó, ami aztán a tókör hátralévő részében teljesen leköti a gondolkodásomat.
Újra eszembe jut, mennyire szükségem van a rituálékra, és mennyire szeretem azt az éveleji rituálét, amit legalább öt-hat éve csinálok. Csak egy kérdésről van szó, ami aztán a tókör hátralévő részében teljesen leköti a gondolkodásomat.
Melyek azok a szükségleteim, amelyek mostani életszakaszomban a legfontosabbak?
Az eddigi években a kérdés nyomán összeálló párszavas lista világítótoronyként segített át az adott éveken. Vajon melyek azok az értékek, amik idén iránytűként vezetnek majd? Mi az a figyelmi horgonypont, ahova visszatérhetek akkor is, amikor elsodor a mindennapok tempója?
1. ÖNGONDOSKODÁS
A tavalyi évem kulcsszava az öngondoskodás volt.
Sokat tanultam róla 2025-ben. Többet pihenek, gyakrabban kérdezem meg magamtól, mire van most szükségem, és egyre kevésbé tekintek erre luxusként vagy önzőségként. Egyre inkáb SZŰK-séglet lett.
Egyre több az engedély, egyre több a vágyam is az örömteli, elégedett levésre.
Mégis világos számomra: az évtizedes hiányokat nem lehet egyetlen év alatt bepótolni. Az öngondoskodás nem projekt, amit „kipipálok”, hanem egy bizalmi, figyelő kapcsolati minőség – önmagammal, amit 2026-ban szeretnék tovább építeni.
2. PIHENÉS
2026-ban ezért a pihenés önálló kategóriaként is iránytű lesz számomra.
Nem jutalomként, nem akkor, amikor „már mindent jól megcsináltam”, hanem befektetésként. Befektetés abba, hogy anyaként türelmesebb legyek. Szakemberként tisztánlátóbb. Barátként jelenlévőbb. Hogy tágasabb legyen a figyelmem, érzékelésem, és ne csak működjek, hanem éljek is.
3. VALÓDI KAPCSOLÓDÁS
Ahogy ezen gondolkodom, újra és újra ide érkezem vissza: a valódi emberi kapcsolódáshoz.
Ez évek óta deklarált küldetésem: itthon a gyerekekkel, a családi és a baráti kapcsolataimban.
Ahogy ezen gondolkodom, újra és újra ide érkezem vissza: a valódi emberi kapcsolódáshoz.
Ez évek óta deklarált küldetésem: itthon a gyerekekkel, a családi és a baráti kapcsolataimban.
Nem halványul, inkább mélyül. Egyre tisztábban érkezem meg én is abba a minőségbe, amit képviselni szeretnék a kapcsolataimban: ahol a jelenben tudunk találkozni.
Nem az időjárásról beszélve.
Nem a holnapi ebédről.
Nem régi ismerősök mentén kerülgetve egymást.
ITT és MOST hogy vagyunk esendőségeink, örömeink közepette.
Mi az, ami bennünk itt és most él.
Mi az, amit egymásnak adni szeretnénk.
Milyen az, ahogy egymással lenni szeretnénk.
Mi az, amitől egy kapcsolódás élettelivé válik?
Lehet egy meghívás játékra. Egy közös program. Egy jó beszélgetés. Vagy egy őszintén kimondott kritika – nem arról, hogy te miért vagy rossz, hanem arról, hogy nekem mire van szükségem a veled való kapcsolódásban.
Ez a minőség zászlóra van tűzve nálam a gyereknevelésben is. Mert egyre inkább érzem: ahogyan nevelem a gyerekeimet, úgy nevelem magamat is. Érzelmi hiányokat pótolok – nem csak nekik, hanem magamnak is. Tanulom, hogyan lehet jól, értékesen, tartalmasan kapcsolódni. Önmagamhoz és másokhoz.
És itt érkezik meg egy újabb fontos iránytű 2026-ra.
Mi az, ami bennünk itt és most él.
Mi az, amit egymásnak adni szeretnénk.
Milyen az, ahogy egymással lenni szeretnénk.
Mi az, amitől egy kapcsolódás élettelivé válik?
Lehet egy meghívás játékra. Egy közös program. Egy jó beszélgetés. Vagy egy őszintén kimondott kritika – nem arról, hogy te miért vagy rossz, hanem arról, hogy nekem mire van szükségem a veled való kapcsolódásban.
Ez a minőség zászlóra van tűzve nálam a gyereknevelésben is. Mert egyre inkább érzem: ahogyan nevelem a gyerekeimet, úgy nevelem magamat is. Érzelmi hiányokat pótolok – nem csak nekik, hanem magamnak is. Tanulom, hogyan lehet jól, értékesen, tartalmasan kapcsolódni. Önmagamhoz és másokhoz.
És itt érkezik meg egy újabb fontos iránytű 2026-ra.
4. KÖZÖSSÉG
Odatartozni, órákra, napokra, hetekre, évekre, egy életre.
Odatartozni, órákra, napokra, hetekre, évekre, egy életre.
- Órákra egy random szerveződő szaunázó társaságba.
- Napokra egy elvonuló csoportba.
- Hetekre és évekre a lakóközösségbe és a munkatársak körébe.
- Egy életre a gyermekeimhez és önmagamhoz.
Megélni, hogy számítok, hogy van hatásom, hogy adhatok (és hálásnak lenni, hogy van miből).
Megélni, hogy kaphatok.
Megélni a hasonlóságokat, és örülni ezeknek, mint puha takaróba belebújni.
Megélni a különbözőségeket, az inspirálódást, a nyíló új lehetőségeket.
És nemcsak várni.
Tenni a kapcsolódásért.
Választani.
Lépni.
És ezzel át is evezek a mindezeken átívelő szükségletemre: a saját igények és szükségletek megvalósításáért való cselekvéshez.
5. SZEMÉLYES FELELŐSSÉGVÁLLALÁS
Nem elég felismerni az igényeimet.
Nem várni arra, hogy a másik hívjon.
Nem elvárni, hogy a szükségleteim „kitalálódjanak”.
Hanem tenni.
Talán ez az egyik legjobb évindító kérdés Neked is, kedves Olvasóm!
Te mit teszel bele az emberi kapcsolódásaidba?
Te vagy az, akit hívnak – vagy az, aki hív?
Miből csinálsz többet, mint mások, akikkel kapcsolódsz? A beszédből vagy a hallgatásból?
És miből kevesebbet?
És hol lenne számodra egyensúly?
A felelősségvállalás számomra együtt jár az egyenrangúsággal. Nem a kicsi–nagy játszmákkal. Nem azzal, hogy hol én várok sóvárogva, hol én leszek a „megmondó”. Hanem partneri minőséggel. Olyannal, ahol mindkettőnknek van tere cselekedni és cselekszünk is. Ahol az energiák nem mindig pillanatról pillanatra, de időben kiegyenlítődnek.
Ez számomra a felnőtt működés egyik alapja.
Mindeközben tisztelem, hogy a másiknak is van tere, ritmusa, felelőssége.
Nem elvárni, hogy a szükségleteim „kitalálódjanak”.
Hanem tenni.
Talán ez az egyik legjobb évindító kérdés Neked is, kedves Olvasóm!
Te mit teszel bele az emberi kapcsolódásaidba?
Te vagy az, akit hívnak – vagy az, aki hív?
Miből csinálsz többet, mint mások, akikkel kapcsolódsz? A beszédből vagy a hallgatásból?
És miből kevesebbet?
És hol lenne számodra egyensúly?
A felelősségvállalás számomra együtt jár az egyenrangúsággal. Nem a kicsi–nagy játszmákkal. Nem azzal, hogy hol én várok sóvárogva, hol én leszek a „megmondó”. Hanem partneri minőséggel. Olyannal, ahol mindkettőnknek van tere cselekedni és cselekszünk is. Ahol az energiák nem mindig pillanatról pillanatra, de időben kiegyenlítődnek.
Ez számomra a felnőtt működés egyik alapja.
Mindeközben tisztelem, hogy a másiknak is van tere, ritmusa, felelőssége.
Ahogy befejezem a kört a tó körül, összeáll a lista.
És alakul egy stabilabb én. És felkerül a listára a belső stabilitás.
6. BELSŐ STABILITÁS
Sok meg nem valósult vágyamat, régi álmomat gyászoltam el az elmőlt években, miközben felfedeztem néhány belső kincsemet. Ahogy a mondás tartja: A torony leomlott, de a kövek épek.
Eközben az elmúlt években a leomlott kövek alól valami új gyenge bizonyosság sarjadt azzal kapcsolatban, hogy az építőanyag megfelelő, sőt első osztályú, és érdemes újonnan építkezésbe fogni.
Néha megállni.
Néha pihenni.
Néha dolgozni.
Néha hinni.
Néha figyelni befelé.
Ebben a hullámzásban ölt egyre megfoghatóbb alakot az új stabilitásom.
Alakul, folyton változó belső arányokkal, mégis egyre stabilabban.
S hálás vagyok érte.
Mint egy szobanövényről, szeretnék róla gondoskodni. Mert éppoly esendő és törékeny mint egy szobanövény.
2.0-ás felhasználói kézikönyvvel azonban nagy viharokat és a hőingadozásokat is könnyedén átvészel.
Itt tartok.
Olyan iránytű alakult ki, amely a 2026-os év során irányt mutathat döntéseknél, mérföldköveknél, válaszutakon. Olyan referenciapont-gyűjtemény áll össze, amely segíthet, hogy fókuszban maradjanak és hű legyek belső értékeimhez.
Hajrá 2026! Várlak!
Ha te is szeretnél egy tudatos, lendületes évindítást, vagy újraindítást, szeretettel várlak, írj nekem: izabella.csordas@belsohajtoerok.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése