%20(3).png)
LOM-talanítás
Mindig szerettem a lomtalanítás, a Spermüll hangulatát. Sokszor eszembe jut Németország, ahol az utcákon kóboroltam, a kitett tárgyak között keresgélve több használati tárgyat találtam akkori kollégiumi szobám bebútorozására és díszítésére. Egy fémdoboz még megvan ebből az időből, azóta is mécseseket tartok benne.
Szeretem a régi dolgok hangulatát, az emlékek illatát, ahogy a megkopott színek közül elősejlenek a történetek, és sok életkép, különféle sorsok. Nosztalgiát, a múlthoz való kötődést és ezek által folytonosságot élek meg a régi tárgyakhoz kapcsolódva, és különösen lomtalanítás idején, amikor az utcán is körülvesz a múlt maradéka.
A mostani lomtalanítás azonban eddig sosem tapasztalt késztetést is hozott: a tavasz, a napsütéses nap, a szabadidő együttállása, és a tudat, hogy a pár emelettel pontosan alattunk elhelyezkedő pincénkben halomra áll a tavalyelőtti költözés maradéka, cselekvésre késztetett. Mély, és tisztázó önismereti folyamatom szerves részeként jelent meg bennem az igény a takarításra és rendrakásra.
Több szükségletem vetélkedett az időmért: a pihenés és aktív kikapcsolódás, a rend, az utazás mind felmerültek, mégis a rend igénye vált a legerősebbé a lomtalanítás aktualitása kapcsán, és közben kielégült az aktív kikapcsolódás igénye is.
Ez a rituálé energiát adott. És hirtelen megható és ünnepi értelmet kapott a múlt emlékeitől való megszabadulás, és egy belső játékká alakult az elengedés gyakorlása, ahogy folyton megkérdőjeleztem, hogy képes vagyok-e megbánás nélkül elengedni a régi tárgyakat. Kikerült néhány designos, de kényelmetlen szék, elnyűtt táskák, törött vagy nem használt dísztárgyak, szőnyeg, dobozok, kendők, néhány ruhadarab, egy gáztűzhely, egy ruhafogas. Sok olyan tárgy, ami egy hétvégi lakásban jól jönne majd egyszer. A 4 négyzetméteres pince azonban nem bírja el a sok "majd egyszert", és inkább a pincehelyzet átlátására és levegővételre voksoltunk.
Reggeltől estig tartott a válogatás. Közben előkerültek a költözéskor bedobozolt iratok, édesanyám terhesgondozási kiskönyve, néhány beváltható utalvány. Ezeket is jólesett átnézni, és újra felvinni az életterünkbe: a helyükre kerültek a dolgok. Aktuális állapot és igények szerinti helyükre. Prioritásokat állítottunk fel, a jelen javára dőlt el sokszor a mérleg, a bizonytalan jövő és a múltba kapaszkodás helyett. Jólesett a jelenben levés, a poros ruha a nap végén és a fizikai fáradtság a hátamban és a karomban. Mindenemet megmozgatta a lomtalanítás, és a fáradtságban megéltem azt, hogy élő, eleven és még porosan is könnyedebben lélegző vagyok.
Hálás vagyok az elszántságért és kitartásért magamnak és páromnak is, aki ebben partner volt, és hálás vagyok a lomtalanítás városi rituáléjáért, ami most kifejezetten segített keretet adni és kielégíteni rend iránti szükségletemet. Letisztultabban vagyok, jöhet valami új.
Köszönöm!
Szeretem a régi dolgok hangulatát, az emlékek illatát, ahogy a megkopott színek közül elősejlenek a történetek, és sok életkép, különféle sorsok. Nosztalgiát, a múlthoz való kötődést és ezek által folytonosságot élek meg a régi tárgyakhoz kapcsolódva, és különösen lomtalanítás idején, amikor az utcán is körülvesz a múlt maradéka.
A mostani lomtalanítás azonban eddig sosem tapasztalt késztetést is hozott: a tavasz, a napsütéses nap, a szabadidő együttállása, és a tudat, hogy a pár emelettel pontosan alattunk elhelyezkedő pincénkben halomra áll a tavalyelőtti költözés maradéka, cselekvésre késztetett. Mély, és tisztázó önismereti folyamatom szerves részeként jelent meg bennem az igény a takarításra és rendrakásra.
Több szükségletem vetélkedett az időmért: a pihenés és aktív kikapcsolódás, a rend, az utazás mind felmerültek, mégis a rend igénye vált a legerősebbé a lomtalanítás aktualitása kapcsán, és közben kielégült az aktív kikapcsolódás igénye is.
Ez a rituálé energiát adott. És hirtelen megható és ünnepi értelmet kapott a múlt emlékeitől való megszabadulás, és egy belső játékká alakult az elengedés gyakorlása, ahogy folyton megkérdőjeleztem, hogy képes vagyok-e megbánás nélkül elengedni a régi tárgyakat. Kikerült néhány designos, de kényelmetlen szék, elnyűtt táskák, törött vagy nem használt dísztárgyak, szőnyeg, dobozok, kendők, néhány ruhadarab, egy gáztűzhely, egy ruhafogas. Sok olyan tárgy, ami egy hétvégi lakásban jól jönne majd egyszer. A 4 négyzetméteres pince azonban nem bírja el a sok "majd egyszert", és inkább a pincehelyzet átlátására és levegővételre voksoltunk.
Reggeltől estig tartott a válogatás. Közben előkerültek a költözéskor bedobozolt iratok, édesanyám terhesgondozási kiskönyve, néhány beváltható utalvány. Ezeket is jólesett átnézni, és újra felvinni az életterünkbe: a helyükre kerültek a dolgok. Aktuális állapot és igények szerinti helyükre. Prioritásokat állítottunk fel, a jelen javára dőlt el sokszor a mérleg, a bizonytalan jövő és a múltba kapaszkodás helyett. Jólesett a jelenben levés, a poros ruha a nap végén és a fizikai fáradtság a hátamban és a karomban. Mindenemet megmozgatta a lomtalanítás, és a fáradtságban megéltem azt, hogy élő, eleven és még porosan is könnyedebben lélegző vagyok.
Hálás vagyok az elszántságért és kitartásért magamnak és páromnak is, aki ebben partner volt, és hálás vagyok a lomtalanítás városi rituáléjáért, ami most kifejezetten segített keretet adni és kielégíteni rend iránti szükségletemet. Letisztultabban vagyok, jöhet valami új.
Köszönöm!
.png)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése