Belső Hajtóerők BLOG

Az ünnepek körül mindig eljön az a nap, amikor marad csak a csend és én. A bejglik, a töltött káposzta, a társasjáték, a karácsonyfa, az ajándékok előtt vagy után. Ezesetben "után". Legalább is nekem.  Ma természetnapot tartottam, miután az egyik hivatalos programomat törölték. Hirtelen rámszakadt az oly nagyon várt "végre egyedül". És bár nagyon jólesett volna lelassulni, napok óta erre vágytam, meglepően nehezen ment. Elindultam az erdőbe. „Sétálok egyet, szívok egy kis friss levegőt és átmozgatom a testemet” – mondtam magamnak. Fél óra múlva pedig már azon gondolkodtam, hogy " köszi, elég is volt, visszafordulok, és csinálok valami hasznosat: inkább horgolok, vagy olvasok kikapcsolódás gyanánt. " Ismerős lemez: valami hasznosságot kerestem az úgynevezett pihenésben is. Összeszorult szó szerint a szívem, mintha azt kérdezné: " viccelsz, már megint a hasznosság? " Egyre jobban figyelek a testem jelzéseire, és most mintha egyszerre sürgetne, és a...