.png)
A „még ezt” démon hatalma (maximalistáknak különösen ajánlott)
A nyaralás élményeinek és az abból fakadó konklúzióknak további érlelése ez az írás, ami egy augusztus esti fűben fekvés után hazafele fogant. Hogy lehet hogy nem vagyok abban biztos, hogy ha hazaérek, lefekszem? Érzékelem, hogy fáradt vagyok. Ahogy az imént feküdtem a fűben, az ólmos fáradtság átjárta a testem, és minden sejtemet húzta magához a föld. Beugrott a kép, ahogy fekszem az ágyban, nézek ki az ablakon. És megszületett a vágy: ebbe a helyzetbe kerülni. S mint zavar a tévében, elhangyásodott a kép, majd vibrálóan visszatért. Eszembe jutottak tennivalók, rendezgettem a következő gyerekmentes napokat a fejemben, jött a kétségbeesés, ahogy érzékelhetően összeszűkült a magammal tölthető időm, holott eredetileg több összefüggő napra számítottam, böngésztem valamit a telefonon, vártam a buszt, majd visszatértem gondolatban az elhangyásodó képhez, hogy megvizsgáljam, mi történik ott. Bejött a kép, és bekúsztak újabb képek tennivalókról és rögtön utána 2 szó is halkan: „még ezt”....
%20(1600%20x%201100%20px)%20(1400%20x%201100%20px)%20(1).png)
