Belső Hajtóerők BLOG

Amikor elindultam Marokkóba, úgy tekintettem erre az útra, mint egy rövid szabadságra az anyaságból ( erről itt írtam ). Nem elszakadni akartam, hanem visszatérni: magamhoz, a csendhez, a belső jelenléthez. Azt képzeltem, hogy a Szahara majd teret ad ennek.  - Na, milyen volt Afrika? - kérdezhetné bárki most, hogy visszatértem. - Egészen más, mint amire számítottam. - mondanám én, és közben nem annyira Afrika másságára, hanem az utazásnak és az élményeimnek az elképzeléseimtől való eltérésére gondolnék. Ahogy háborús helyzetre ocsúdni a sivatagi elszigeteltségből is nagyon más volt, mint amit vártam. Telítődtem a fújó szél, a homok, a rengeteg autóban és bakancsban megtett kilométer által, valamint a marrakeshi végtelen bazársor színeivel, illataival, ízeivel. Csodás volt mégis, de teljesen másképp, mint ahogy vártam. Felkavart ez az utazás, mint a sivatagi szél a homokot, és segített abban, hogy újrarendeződjek a magammal való viszonyomban. Megerősödött bennem a tudás, hogy a v...