COVID és ami most a legfontosabb

Eddig idén az Egy coach vallomásai 52 heti vallomás megírására koncentráltam. Ahogy az utolsó bejegyzésben ott jeleztem is, az írást folytatom, újból ezen a felületen. És a napokban egyértelművé is válik számomra, hogy írni, önreflektálni számomra létszükséglet: a jól működésemet keretezi. Így itt az idő a folytatásra.

A mai köd hozta el, ahogy felmentünk a hegyre, sütött a nap, a kezdeti vacogásból lihegés lett, láthatóvá váló lehellettel, majd olyan sebességgel szállt fel a köd felénk, hogy a mellettünk magasodó adótorony egyik pillanatról a másikra eltűnt. Boszorkányüldözős vicc lett belőle, de bennem megidézte a felszálló köd azt a bizonytalanságot, amit a COVID-helyzet hoz. Tudjuk, hogy ott az út, de nem látjuk. Tapogatózás vesz körül, és ez van bennem is. A napokban a kijárási tilalom és egyéb intézkedések révén érzékelem, ahogy körülöttem nő a félelem sok helyen, sok emberben, számomra fontosakban is. Nő bennem a bizonytalanság, és felsejlik egy alapélmény: a kívülállóság. 

A bizonytalanságról és a kapcsolat teréről

A bizonytalanság egy furcsa keveréket készít most bennem:

• van ebben öröm, hogy lehetünk még szorosabban együtt, lehetünk még befele, hogy lehet még szorosra fűzni ezt a kapcsolatot a gyerekeimmel, a párommal, mert ez nekem, nekünk egy nagy ajándék a kényszerűségben. 
• van ebben sóvárgás a kiszámíthatóságra, a tervezhetőségre, ahogy a gyerekek körüli dolgok intézése és a felnőtt dolgok könnyen megférnek, mert van segítség, amit hívni lehet. Most hiányzik a páros idő, hiányzik az énidő. 
• itt van még a félelem, az anyagi bizonytalanság is, amit most vállalkozóként élek meg: vajon hogyan alakul a 2021-es év, vajon a megbízóim mire mernek majd vállalkozni, mire lesz büdzséjük? Ehhez remény is keveredik, mert látom, hogy sokan bátrak, újítanak, utat keresnek most, és engem is megtalálnak a kérdésekkel. Ez már önmagában ambivalens.
• és végül itt van valami sokkal nehezebben megfogható: a szomorúság és a magány, amit azért élek meg, mert hiányzik a felnőtt kapcsolódás. Tulajdonképpen hiányzik a kíváncsi minőség, az elfogadás, az odafordulás, a türelem a mindennapok perceiből. Ahogy nő a feszültségszint az utakon, az utcákon, a hírekben, a szomszédokban, a közeli hozzátartozókban, érzékeny radarokkal azt tapasztalom, hogy beszűkül az én terem, hogy tulajdonképpen az a tér fogy el, ahol én kényelmesen és jól tudok kapcsolódni, ahol töltődöm: eltűnik a beszélgetésekből a mély figyelem. Nemcsak másoktól, sokszor magam sem tudom ezt adni, mert rohanok a gyerekért. Többször megélem a sürgetettséget, a türelmetlenséget, a kapkodást és az egymás melletti elbeszélést. Ahogy az élményekkel licitálnak a beszélgetőpartnerek, ahogy védekezni kezdenek, ahogy tulajdonképpen a saját gondolatuk kifejezése a válasz az én ügyemre, a vágyott meghallgatás, megértés és befogadás helyett, visszavonulok magamba, bezárkózom. Nekik is kevés idejük van, és épp kapóra jön a beszélgetés, hogy a számukra is hiányzó megértésből valamit kapjanak. Több érdeklődő kérdésre vágyom arról, hogy hogy élem meg, hogy mit teszek, mi a tervem. Arra vágyom, hogy legyen időm elmondani megszakítás nélkül azt a 3-4 mondatot, ami megfogalmazódik bennem,  és kapjak reakciót a beszélgetőpartneremtől: egy bólintást, egy "értem"-et, egy "hogy tudsz ezen könnyíteni?" kérdést. Így lenne terem. Egy tér, ahova én is beléphetek szabadon azzal, ami éppen bennem ott és akkor van. Így lenne fülem s türelmem arra is, amit a beszélgetőtársam hoz kiventillálni. Így létrejönne a kapcsolat. Mert a kapcsolat tere ez számomra. És furcsa lesz ezt leírni, de azért mert coach vagyok, azért mert EMK-t használok és segítek másoknak is alkalmazni, énbennem is él egy sakál, akit nagyon szeretek: mert arra mutat rá, ami nekem épp hiányzik. Mert ez a sakál nem engedi, hogy lemondjak magamról. Tulajdonképpen ez ennek a bejegyzésnek a legfőbb üzenete: nem szeretnék lemondani magamról ebben az időszakban, mert nekem is nehéz és nekem is szükségem van támaszra, meghallgatásra, megértésre.

Ahogy a COVID-dal szűkül a tér, egészen apróra szűkül körülöttem, megértek valami fontosat magamról: aktiválódik egy nagyon ismerős, mély élmény: a kívülállóság, és ez tovább táplálja a szomorúságomat, hozza a magányt. Most, hogy ezt megfogalmazom, máris könnyebben lélegzem, máris közelebb értem saját magamhoz. 

A kívülállóság messzire visz, messzire nyúlik vissza. Alapélmény, mert a szűk családomban, az eredetcsaládomban gyakran jelent meg, a származás, az elszármazás, a támasznélküliség, az egyedüllét, az egykeség témái és élményei köré rendeződik. Még dolgozom, ízlelem ezt a terepet, mert sok felfedezést tartogat. Itt van még mit kutatnom, és vannak még lehetőségek, ahogy önmagam boldogulásáért cselekedhetek.

Köszönöm, KÖD!

Hogy tudom mindezt a magam számára összegezni?

A szükségleteim TOP 7-es listáján első helyre került a megértés (amiről tavaly így írtam), azaz a lista 8-as listává alakult. A megértés és az összetartozás-élmény kiemelt igényemmé vált most 2020 év végén, a COVID-ban, a karácsonyt megelőző időszakban.

Felmerül a kérdés, hogy mit tudok mindezzel tenni, ha már így előkerült. Ha már a COVID volt oly kedves ezekre rávilágítani? A lecke fel van adva: az összetartozás-élmény keresése, a nyitottság fenntartása, a helyzetek észlelése a feladatom. Miközben a megértést is szeretném megélni, emlékezni akarok, hogy mindig tehetek én is érte. Emlékezni akarok, hogy a kívülállóság nézőpont kérdése.

Az elmúlt hetekben ez aktiválódott: egy kis A6-os füzet be is került a táskámba, három szerdai napra nem vállalok novemberben - december elején munkát, hanem egyedül vagy a párommal töltöm - tudatosan megragadva azt, ami ma, most lehetséges, tudatosan készülve arra, hogy bármelyik nap előállhat a helyzetünkben a karantén.

Megélem, hogy tehetek érte.
Ezt szeretném minden nap: megélni, hogy tehetek magamért.

TE MIT TESZEL MAGADÉRT?

Mik váltak most a te életedben fontossá? Miket hozott fel a COVID a te számodra? Ha szeretnél minderre elfogadással ránézni, és megkeresni azt, ami lehetséges, jelentkezz be hozzám coachingra! Itt kérd a 60 perces ingyenes próbaalkalmat! A coaching alkalmakon érthetőségre törekszem: keresem a számodra legkönnyebben érthető, a te gondolatvilágodhoz illeszkedő megfogalmazást, és egyértelműséget adok és kérek a beszélgetésünkben, hogy mindketten tudjuk, jó úton járunk-e.

Ha máskor is olvasnál tőlem, és nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel a Belső Hajtóerők hírlevélre!

Tarts velem! Tégy magadért!