A transzformációról és szervezetfejlesztésről a fogszabályozás analógiáján keresztül

Bő kilenc hónap után vették le életemben másodjára a felső fogsoromról a ragasztott fogszabályzót. Mintha újjászülettem volna.
Azon a januári kedden újra széles mosollyal mentem az utcán. Ahogy viccet mondott a fiam, újra teli szájjal nevettem a villamoson. Ahogy tükörbe néztem, újra szépnek láttam magam és elégedett voltam az eredménnyel. Öröm járt át, mert képes voltam a korommal kapcsolatos minden kételyemet félretenni és magamat tenni az első helyre: tenni magamért és eljutni ide.

Hasonlít ez az élmény ahhoz, amikor úgy búcsúzom el egy szervezeti vagy coaching ügyféltől, hogy látom a fejlődését, és azt a bizalmat is megélem, hogy képes lesz továbbmenni az útján egyedül - a megfogalmazott értékei szerint. Felemelő látni a változást.

Sok hasonlóság van szervezetfejlesztés és fogszabályozás között a végső eredményig vezető útban. Erről fogok most írni.

A SZKEPTIKUSSÁG

Amikor feltették a fogszabályzómat, volt, aki viccesen megkérdezte, hogy "A következő 100 évre készülsz?". És igen, persze, hangzott a válaszom! Szeretném jól érezni magam a bőrömben.
Ugyan mondhattam volna, hogy á, nem is, ha eddig jó volt így, ezután is jó lesz, vagy hogy megint úgyis visszarendeződnek a fogaim, minek ennyit befektetni?

Ez olyan, mint a szkeptikus ügyfél, aki a csapatban a legnehezebben adja meg magát. Jobb esetben a folyamat közben bevallja, hogy kedve lett volna egy kanál vízben megfojtani néha engem, aki javasolta a számára kellemetlen lépéseket, és belátja, hogy ugyan küzdelmes, de megéri a befektetett munka, a részéről is.
Rosszabb esetben ugyanúgy készül a következő 100 évre, ahogy a mai napra tette: sehogy, és várja, hogy majd valamitől vagy valakitől megváltozzon a helyzet, de ha ez nem történne meg, az sem baj, mert őt ez úgysem érdekli. 
Ez utóbbi persze felveti a felelősségét kérdését.

Mindazonáltal a szkeptikusságnak van helye: felhangosítja a status quo előnyeit, a megszokott állapot fenntartásának minden biztonságát és kiszámíthatóságát. A változásban való elbizonytalanítás, a változás megkérdőjelezése segít újból megtalálni a válaszunkat a helyzetre: klassz újból, megerősödve kimondani, hogy ezt az új minőséget választom.
Igen, a következő 100 évre készülök: másként szeretném leélni, mint az eddigieket.

AMIKOR ELÉGGÉ FÁJ

Van az a mondás szervezetfejlesztői körben, hogy az ügyfél akkor fog változtatni, ha már eléggé szorít a cipő. Sokszor látunk olyat, hogy gyors megoldást keresnek vezetők, amiről a fenntarthatóság nehézsége és a további mellékhatások elkerülése érdekében próbáljuk lebeszélni őket, és tartósabb, általában mélyebb, nemcsak felületi változással járó folyamatot javaslunk. Van, amikor ez bejön, megérti, belátja a vezető, és csodálatos együttgondolkodás eredményeként meg tud születni egy olyan folyamatterv, ami illeszkedik a szervezethez és hosszú távon szolgálja a cél elérését. És van, amikor ez nem történik meg. Ilyenkor azt mondjuk, hogy a helyzet, vagy a szervezet még nem érett meg a változásra. 

Az "eléggé fáj" pillanat lehet az egy szervezetnél, amikor elmegy egy kulcsember, vagy ránéznek az elöregedést mutató korfára, esetleg elfogy a lendület, csökkennek a bevételek.

Az elmúlt kb. 10 éves lamentálásom azzal kapcsolatban, hogy "legyen-e újra fogszabályzóm?" nálam is ekörül mozgott: fáj-e, kellemetlen-e a helyzet eléggé ahhoz, hogy meg akarjam változtatni. Amikor megtudtam, hogy van időskori fogtorlódás, mindenkinek, tehát nekem is, felkerült az i-re a pont: lesz fogszabályzóm, mert ha nem, a helyzet végképp romlani fog. Nem pusztán egy esztétikai korrekcióról volt szó, hanem elkezdett problémát okozni az állkapcsaim összeakadása. Ez nem kellemes, és a fogtorlódás fokozódásával várható volt, hogy ez is fokozódik. Nekem így lett újra fogszabályzóm.

SEGÍTSÉGKÉRÉS A VALÓDI VÁLTOZÁSHOZ

Az előbb azt írtam, hogy ha eljön a pillanat, akkor csodálatos együttgondolkodás eredményeként meg tud születni egy minden szempontból megfelelő terv. Az orvosi szóhasználat és a szervezetfejlesztői nyelvezet hasonlít abban, hogy a munka megkezdésekor diagnózisból indulnak ki. A fogorvos feltárta, hogy milyen az állkapcsom, a fogaim állapota és három lehetséges megoldást kínált eltérő kimenetelekkel. A szervezetfejlesztő szintén egy tágabb perspektívát vesz figyelembe, lehetőleg minél több adatot és információt von be a helyzet elemzésébe, és tárja az ügyfél elé, hogy mit lát és milyen megoldásokat javasol.

Egy nagyobb változáshoz vezető út általában sok lépésen, sok beavatkozáson vezet keresztül. A fogszabályozás során ez magában foglalja a havi vizitet, az ellenőrzést, az igazítást, a cserét és persze a konzultációt az orvossal: mit lát ő, mit gondolok én. A döntés az enyém. Az is rajtam múlik, hogy mennyire hagyatkozom magamra, és mennyire rá.

Én eleinte úgy gondoltam, hogy csak a felső fogsorom szabályozására szánom rá magam, hiszen az a láthatóbb, az a zavaró, és amúgy is egy kis egyenetlenség az alsó fogsorban lehet akár szexi vagy természetes. Egyszerűbb is lett volna. Aztán ahogy haladt az idő, és a havi konzultációk során újból és újból felmerült a kérdés, hogy meddig kell ezt eldöntenem, ahogy néztem a gyönyörűvé alakuló felső fogsoromat és kontrasztjában az alsó egyre szembeötlőbb kajlaságát, eldöntöttem, hogy az alsó fogszabályozásba is belevágok, de nem tetszett a javasolt megoldás. Beszélgettünk. Lett másik megoldás, és ezzel most jól vagyok.

Ilyen az, amikor nem egyedül, a saját meglátásomból kiindulva megyek az úton, hanem egy diagnózis alapján olyan kísérővel, aki már látott hasonlót, aki megosztja a meglátásait, megerősít, ha kell, vagy tud észszerű javaslatokat tenni. Ezt tette a fogszabályozó orvosom, és ezt teszem én szervezetfejlesztőként is: nem irányítok, hanem az ügyfelet az általa vágyott valódi változás felé segítem.

AZ EREDMÉNYEK FENNTARTÁSA

A 27 évvel ezelőtti fogszabályzásom is nagyon jól sikerült, ám 1-2 év elteltével a tudomány akkori állása szerint a fogorvos lebeszélt az éjszakai fogszabályzó további használatáról. Kétségbeestem, mert az idő előrehaladtával a fogaim csak mocorogtak. Mégis bíztam abban, hogy ez egyszer csak leáll. Nem így történt. 

Tavaly ez a fogorvos már azzal fogadott, hogy ha újra belevágok, akkor ez egy élethosszig tartó projekt. Nem volt könnyű ezzel megbékélni, de be kellett látnom: ha hosszú távú, maradandó változást akarok, akkor azért dolgoznom kell. Ez onnan nézve, ahol nem hordok éjszakai fogszabályzót, nem hangzik jól. Beláttam azonban, hogy ez is olyan, mint minden más változás: a fennmaradásáért tenni kell: stabilizálni az eredményeket azzal,  hogy olyan új szokásokat vezetek be, amelyek az eredmények fenntartását támogatják: hordom és tisztítom az éjszakai fogszabályzót, azaz a fogaimmal való extra törődést a napi rutinom részévé avatom.

Ez a tartós változást eredményező szervezetfejlesztés titka is: nem elég egyszer beavatkozni, és várni, hogy minden menjen magától tovább vagy karikacsapásra megváltozzon. Nem elég például egyszer visszajelezni a munkatárs teljesítményéről. Az egyszeri beavatkozások nagyon sokszor bizalomvesztéssel végződnek, és a későbbi szkeptikusságot táplálják, ami cserében a korábbinál nagyobbra nő. Ha visszajelzési rendszert vezetünk be: rendszeresen meg kell adni a visszajelzés lehetőségét, sőt a visszajelzésről is visszajelzést kérni, tudva, hogy együtt tanulunk. Ha valódi változást akarunk teremteni, szükséges a megváltozott keretek fenntartását is támogatnunk.

HÁLA - ÉLETERŐ

A jót könnyű megszokni, tartja a mondás. Én azt mondom, nem elég megszokni, hanem nap mint nap értékelni is szükséges. Nem elegendő egyszeri székelyként azt mondani, hogy "Szeretlek", aztán majd szólni, ha ez változik. Az elköteleződés nem tud egyszeri esemény lenni. Az elköteleződés a cselekvőerő rendszeres és aktív kifejeződése: például az új rutinok kialakításában és ismétlésében. Ez lehet a meetingkultúra átalakítása, lehet a visszajelzési kultúra bevezetése, és lehet a döntéshozatal transzparenciájának a növelése, vagy sokminden más.

Muszáj látnunk azt, ami marad, és azt, ami létrejön. Ezek az erőforrásaink. Ezek talaján tudunk nőni és fejlődni tovább.

Én 3 éve elváltam, egy éve befestettem a hajamat vörösre (ami bakancslistás vágy volt), és kevesebb mint egy éve újból rászántam magam a fogszabályozásra. Azaz ilyen értelemben a fogszabályozás "csak" egy szelete a bennem létrejövő változásoknak. Mindeközben az a fajta integritásélményem, hogy a vágyaimnak egyre inkább megfelel a mindennapok valósága - legalább is, ami a saját működésmódomat illeti. Röviden úgy is mondhatnám, hogy folyamatosan teszek azért, hogy az értékeimmel összhangban lévő életet éljek, miközben tudom, hogy jönnek még kihívások.

Fejlesztői szemmel annyit üzenek: ha fontos az elérendő cél, érdemes egy megfelelő szakemberrel egy megfelelő diagnózisból kiindulva egy megfelelő tervet készíteni és az elért eredményeket megfelelő módon gondozni.

Ha szeretnél velem dolgozni, itt érsz el: izabella.csordas@belsohajtoerok.hu
Időpontfoglalás ingyenes konzultációhoz.