Elfogadás, Megértés, Kapcsolat

- Opsz, tényleg, ma lesz az utolsó alkalom a tanfolyamból. - döbbent rá a férjem
- Igen, véget ért ez is. - konstatáltam én.
- De milyen jó, hogy ilyen eredményes volt.
- Mire gondolsz? Szívesen hallanám.
- Hát arra, hogy az elmúlt időszakban sokkal kevesebb feszültség volt köztünk, elfogadást és megértést kaptam tőled, és ezáltal magamtól is, és ezt nagyon köszönöm, nagy hiányom volt az elfogadásból.

Hangzott a telefonbeszélgetésünk férjemmel az utolsó EMK (erőszakmentes kommunikáció) óra előtt. Ennél felemelőbb lezárást és tanfolyam-értékelést nem is tudok elképzelni, mint hogy a számomra egyik legfontosabb és legközelebbi embertől ilyen visszajelzést kaptam.

Tegnap ért véget az EMK tanfolyam II. fejezete Szentpéteri Juliannával, és ha visszanézek az elmúlt hónapok történéseire, az életem minden területét mozgató intenzív energiákra, az életemben megjelenő személyes felelősségvállalásra, és a kézzelfogható fejlődésre, amelynek mértékét leginkább férjem egyértelműen pozitív visszajelzése mutatja, hála van bennem és meghatódottság, mert megértés született bennem, meggyőződést és rálátást kaptam saját magamra, ezzel lehetőséget is a fejlődésre, és a fejlődés magam számára is érzékelhetővé és megfoghatóvá vált.

És ha még arra is gondolok, hogy mindeközben Orzola 49 napig tartó online naplóíró tanfolyamát is csinálom párhuzamosan, amelynek keretében ránézhetek a férjemmel való kapcsolatom atomjaira, akkor hálás vagyok az egy irányba hajtó lehetőségekért, és hálás vagyok magamnak az elszántságért és eltökéltségért, amik benne tartanak és mélyre visznek ebben az önismereti folyamatban, mert így őszinteséget és tisztánlátást is adok magamnak.

Rendeződni tűnik bennem sok kapcsolat és kapcsolódás. Elsimul és kitisztul a férjemmel való kapcsolatom, a szüleimmel való kapcsolat újabb finomhangolási szakaszában tart, az autonómiájával kísérletező kislányommal könnyedebben oldok meg bizonyos helyzeteket, a munkahelyemen másképp emésztem a bennem születő érzelmi reakciókat. Többet használom az E/1, azaz az egyes szám első személyben való fogalmazást. Többet adok magamból, mert többet is látok magamból. Így könnyebben ismerem fel, hogy abban a pillanatban keletkezik bennem indulat, amikor saját kielégítetlen szükségletem megakadályozza bennem a megértést. Ezt tudva láthatóvá válnak azok a lehetőségek is, amelyek segíthetnek a saját magamhoz való odafordulásban. Felismertem, hogy ezt a belső tisztázást nem érdemes megspórolni, ha őszinte és nyílt kapcsolatokra vágyom.

Az első harminc órás tanfolyamon sok évvel ezelőtt vettem részt, és azóta leginkább elvárás volt bennem: EMK-ul lenne normális kommunikálni, miért nem magukról beszélnek az emberek?, főleg a szeretteim, és én szívesen megmondom, hogy azt hogy kell. Elméleti zsonglőrködés volt ez. Most ebben a harminc órában és a való világban is megéltem, hogy ha EMK-t szeretnék, személyesen én tehetek érte, megtapasztaltam azt, hogy képessé váltam használni, és pillangóhatásként a körülöttem lévők indulatai is meg tudtak szelídülni. Még persze messze nem vagyok "kész", talán sosem leszek, mert szerintem az önismeret egy végtelen (és közben végig energizáló) projekt - amiről később írok majd.

Ez most itt a hála és az öröm pillanata. Azt ünnepelem, hogy itt vagyok. És köszönöm az útjelző táblákat Szentpéteri Juliannának és köszönöm a napi fókuszokat Hernold Orsolyának.