A munkám és én - I. kérdéskör

Május 21-i képzésünk hangolódásaként közös gondolkodásra hívunk bárkit, aki a munkájára és magára nagyobb rálátást igényel. Olyannyira közös gondolkodásra, hogy a kérdések megválaszolásában saját élményt is behozunk példaként.

"Gondolj a munkádra! Melyek azok a feladatok, amelyek örömet okoznak, amelyeket szívesen végzel? És mely feladatokról tudod, hogy jól csinálod, hogy profi vagy benne?
Szánj 10 percet arra, hogy átgondolod ezeket a kérdéseket, és papírra veted a válaszaidat! Tűzd ki célul, hogy mindkét listára rákerüljön legalább 3 elem."

A választásom egyértelműen a segítő identitásomra: kísérőként, trénerként megélt szerepeimre esik. Melyek ebben az örömforrásaim? Mikor jár át felszabadultság és energikusság? Álljanak itt azok a feladatok, amelyek kifejezetten örömet okoznak számomra segítőként, és a miértek is:
- figyelni a kliens(ek)re, mert kapcsolat és figyelem születik;
- megpróbálni elképzelni és megérteni a helyzetüket, mert megértés jön bennem létre;
- közösen azonosítani a fő elakadásokat, kérdésköröket, mert strukturált gondolkodásra van szükségem;
- tervezni és ívet adni egy folyamatnak, mert használhatom az intuíciómat;
- egyensúlyozni a tervezés és a jelenben tapasztaltak között, és hagyni, hogy a jelenben közös egyetértésben megszülessenek az irányok, mert rugalmasságot, együttműködést és elfogadást élek meg;
- tartani a kereteket számomra magabiztosságot és biztonságot hoz;
- megajánlani lehetőségeket és meghallgatni a kliens(ek) véleményét, mert visszajelzésre, kapcsolatra és inspirációra van szükségem.

Ha összevetem ezeket azokkal a feladatokkal, amelyekről tudom, hogy szakértelemmel, magas minőséget nyújtva végzem el, akkor más megvilágítást kap a segítő tevékenységem. Olyan mintha szemüveget váltanék. Olyan mintha az erősségeimet, a stabil, biztos, megérlelt tulajdonságaimat kellene számba vennem.

Az alábbiakban tartom ügyesnek, sikeresnek magam, és közben nagyszerű dolgok történnek velem:
- az átkeretezésben, és amikor ezt teszem, nő a biztonságtudatom, megnyugvást kapok;
- a tágabb perspektíva és több szempont meglátása bizalmat, békét hoz számomra;
- a jelenlévő érzések azonosítása és tudatosítása a jelenlétet és a figyelmet erősíti;
- egy-egy alkalom végén a feldolgozott téma összegzése megfontoltságot elősegítő érzelmi távolságot és megerősítést hoz számomra, rálátást ad;
- amikor a csend által biztosítom a teret és szembenézést az aktuális érzelmekkel és helyzettel, akkor megértés, türelem és figyelem születik;
- tréning tematika összeállításakor gyakorlatiasságot, beleérzést és kreativitást élek meg.

Ha ránézek a fenti listákra, van olyan örömforrás, ami nem feltétlenül evidens, izgalommal jár, hogy képes leszek-e megcselekedni ezeket, pl. figyelni a kliensre egy egyébként kimerítő nap végén. És van olyan erősségem is, ami olyannyira a segítő tevékenységem részévé vált, hogy nem jelent különösebb örömforrást, mondhatnám természetessé vált, ha nem lenne, akkor élnék meg hiányt, például ilyen a feldolgozott téma összegzése.

Ha kíváncsi vagy a további kérdésekre, kövess minket a Facebookon!