Belső hajtóerők - a belső béke felé szabadon

Szakmai inspirációim egyik forrása Máté Gábor, akivel az imént töltöttem el pár órát egy légtérben. Hazatérve a zuhany alatt merengtem, ahogy folyt rám a jóleső meleg víz ezen az esős hideg napon, és összeállt, hogy különféle szakmai meggyőződéseim hogyan is kapcsolódnak most bennem össze az est hatására, és mutatnak, mint egy elemlámpa határozott fénye a belső hajtóerők felé, amely nevet szakmai oldalam is képviseli.

Évekkel ezelőtt, coach tanulmányaim előtt megérkezett a hívás, hogy Belső hajtóerők címen létrehozzak valamit, sok hezitálás és kétely közepette ebből lett végül a weboldalam. Aztán az egyik ajánlott irodalom, S. Neale et al: Érzelmi Intelligencia Coaching című könyvében olvastam az alábbi gondolatot: "A belső hajtóerőnk azt jelenti, hogy mennyire hiszünk magunkban és a képességeinkben a céljainkkal kapcsolatosan. Az önértékelés és a magabiztosság egybegyúrva: mennyire hiszünk abban, akik vagyunk, és amit teszünk." Számomra nagyon hosszú, évekig tartó út vezetett ahhoz, hogy valóban higgyek abban, aki én - s nem a szüleim fantáziája, vagy mások víziója - vagyok. Ma már senki más nem akarok lenni, csak önmagam. Birtokolni akarom ezt az életet. Akkor is, ha sokszor küzdelmes, vagy fájdalmakkal jár. 

„Ez a legnagyobb csapás, mellyel a végzet embert sújthat. Vágy, másnak lenni, mint akik vagyunk: ennél fájdalmasabb vágy nem éghet emberi szívben.” idézte Márait Máté Gábor. Számomra nehéz volt kitűnő tanulóból, folyton féltett jókislányból meglátni, hogy ki vagyok. A hosszú bolyongásból úgy érkeztem meg egy felnőtt, önmagát választani képes verziómhoz sok kudarc után, hogy egyrészt konstatáltam, hogy nem dőlt össze a világ, hiába a szégyen, a bűntudat, élek és új esélyt kaptam és adtam magamnak másképp csinálni, másrészt élni kezdtem a választási szabadságommal. A kérdés nem az volt már, mint gyerekként: hogy hogy kerülhetem el a fájdalmat és az odatartozás oltárán feláldozom-e önmagam, hanem az, hogy melyik fájdalmat választom. A válásom egy óriási lépés és egy határozott választás volt az utamon: az egység felbomlásának (idővel is nehezen enyhülő) fájdalmát választottam a feszült otthoni légkör (krónikus) fájdalma helyett. Ez - félreértés ne essék - nem agitálás a válás mellett. Én így döntöttem a saját szempontjaim szerint.

De hogy jön létre a szabadság, ha - ahogy a hivatkozott Robert Sapolsky Determined című könyvében kifejti, hogy nem létezik szabad akarat, hiszen a génjeink, a családunk, a szüleink, a szüleink viszonya egymással, a szülők traumái meghatározzák a gyermek fejlődésének közegét?
Máté Gábor azt képviseli, hogy ez 95%-ban igaz, de minket a maradék 5% érdekel: az, ami nem a meghatározott, gyermekként belénk táplált vagy örökölt programjainkból ered, hanem a választás szabadságából. Abból a szabadságból, hogy eldönthetem, hogy ha eddig így éltem is, eztán hogy fogok, és hogy nem fogok. És minden nap szembesítem magam azzal, hogy közelebb, vagy távolabb kerültem-e a kívánt valóságomhoz. És - nagyon fontos - átélem a küzdelmekkel járó érzéseket, és magamhoz ölelem őket. A választás szabadsága az impulzus és a reakció közötti szünetből adódik, ahol elhatározhatom, hogy kinek a vágyai szerint élem az életemet.

Én a magam zsigeri vágyai szerint például azt az anyai működést építem magamban, ami által betölthetem legfőbb szülői szerepemet: a gyermekeimnek megadom, ami a fejlődésük legfőbb összetevője Máté Gábor és az én saját hitem szerint is: egy biztonságos, bizalmas érzelmi viszonyt. Ezzel támogatom bennük is azt, ami szinte az összes felnőtt ügyfelemnek nehezére esik: az érzéseik megélését és átélését. Kapcsolódom hozzájuk, hogy önmagukhoz jól tudjanak kapcsolódni.
Hosszú távon ugyanis nemhogy nem használ, de még árt is, ha elnyomjuk az érzéseinket, mert az elme vagy a test lázadni fog, és a sok elnyomott érzelem valamilyen mentális vagy testi tünet formájában visszaköszön. Számos ilyen példát követtünk végig az esti előadás során.

A munkámmal és az életemmel azt támogatom, hogy a körülöttem lévők valódi kapcsolatban legyenek önmagukkal. Hogy rátaláljanak belső hajtóerőjükre, és kiteljesedett, szabad életet éljenek, ahol békében vannak önmagukkal.

Hogyan lehet megtalálni a belső szabadságot és a belső békét?
MUNKA.
Fájdalmas és küzdelmes munka. És ez a munka az érzelmeink megértésén és elfogadásán át vezet.
Nincs királyi út.

Egyetértek Máté Gáborral.

Készen állsz, hogy beteljesítsd az 5%-os esélyedet arra, hogy szabad legyél?
Kezdj el ma dolgozni magadon!
Ha szeretnél kísérőnek felkérni, itt érsz el: hello@csordasizabella.hu