Ki önmagával beszél, egy királlyal társalog - a naplóírásról 1.

Pár napja egy nagyvállalatnál tartottam tréninget Munka és magánélet egyensúlya címmel. A tréning vége felé közelítettünk, a résztvevők öngondoskodási tervet állítottak össze maguknak, ehhez adtam segítséget, és mutattam pár slide-ot, többek között a pszichológiai öngondoskodás lehetséges formáiról. Ekkor egy kéz a magasba lendült, és elhangzott a kérdés:

- Hogy kerül a naplóírás ide?

A slide-on a külső segítség igénybevétele (segítő szakemberrel, mentálhigiénés szakemberrel, coach-csal, pszichológussal való beszélgetés), a barátokkal töltött idő és hobbitevékenység mellett többek között ugyanis ez is szerepelt. Meglepődtem a kérdésen, hiszen nekem gyerekkorom óta olyan természetes, hogy naplót írok, és így kerülök egy intim, bensőséges viszonyba magammal, így kapcsolódom újra a belső világomhoz, mintegy hazatérve önmagamhoz. Rájöttem, hogy nem mindenkinek olyan természetes az, amire gondolok, ezért született meg ez az írás.

- Ki az, aki ír, vagy írt naplót?

Tettem fel a kérdést az összes résztvevőnek címezve. Három férfikéz lendült a magasba (bámulatba ejtett, hogy ezek a férfiak naplót írnak, wow!), majd beszélgetni kezdtünk a naplóírás gyakorlati hasznáról. Megosztották, hogy jóleső leírni rendszeresen, hogy mi történt velük, mit hogy élnek meg. Mintha megemésztenék így a velük történteket. És ez így is van, a naplóírás segít a számunkra lényeges dolgokat szemügyre venni, megismerni, hogy mi is a valódi jelentősége a mi életünkben, az értékrendünkben, a választásainkban, mit üzennek az események rólunk... mert ugye, az élet és így a napok nagy részében rohanunk - sokszor kevés tudatossággal és magunknak adott figyelemmel. 

A NAPLÓÍRÁS HASZNAI

A napló egy lehetőség arra, hogy megálljunk emészteni. Ahogy egy finom ebéd után is jólesik egy pohár bor, egy digestif (likőr vagy pálinka), vagy csak révedezni az ízeken. Ugyanezt teszi a naplóírás is: mint egy lassított filmen visszatekintünk a lényeges eseményeken. Amikor én naplót írok, gyakran teszek fel magamnak olyan kérdéseket, mint hogy Ha őszinte vagyok magammal, hogyan is érint mindez? Mennyire van ez összhangban azzal, ahogy élni szeretnék?, és Mit mond ez rólam?

Az egyik tréningrésztvevő, akinek naplóíróként magasba lendült a keze, azt is megosztotta, hogy ő szívesen újraolvassa a naplóját, mert jólesik ránézni arra, hogy korábban hogy érezte magát, hol tartott akkor, és hol tart most: azaz honnan hova jutott el. Egészen felvillanyozott azzal, amit mondott. A napló olyan is lehet, mint egy haladási napló - mondom én, ahol számon tarthatom a magammal kapcsolatos szándékaimat és terveimet, és amire ránézhetek, hogy hol is tartok most.
A napló nagyszerű eszköz a tükörbe nézésre és önmagunk felelősségben tartására: szembesülhetek azzal, hogy ha egyszer valamit kimondtam, ha egyszer valamit megértettem, akkor azzal mit kezdtem, hogyan építettem be az akkori tanulságokat az életembe, hogyan élem az életem azóta. Különösen igaz ez a személyes naplóra, vagy a tematikus naplókra.

Susan Sontag, amerikai író, aktivista fogalmazott így: "A naplóban nemcsak sokkal nyitottabban fejezem ki magam mint egy másik ember előtt tehetném, hanem létrehozom saját magamat. A napló egy eszköz az egyéniségem érzékeléséhez. Érzelmi és lelki függetlenségemet képviseli."

Természetesen nem elvárható, hogy mindenki írjon naplót. Nem mindenkinél válik be a pszichológiai öngondoskodásnak ez a formája. Adódhat ez intro- vagy extraváltságból, és adódhat személyiségtípusból is: van, aki mozgásos formában tud, van, aki egyéni beszélgetésben, és megint más, aki csoportban tudja megélni azt, hogy reflektál magára, halad az önismeretében.

Én az ügyfeleimnek gyakran ajánlok meg naplózási feladatot. Körülbelül fele arányban készítik el írásban, van, aki fejben tartja számon, ami a figyelmi fókuszába került, és van, aki nem nyitott erre.
Ha úgy érzed, hogy tennél egy próbát, érdemes magaddal egy egy hónapos időtartamra elköteleződnöd, ami alatt naponta-kétnaponta írsz a megéléseidről, érzéseidről, és mindarról, amit ebben az időszakban szeretnél az életedben, magadban megfigyelni.

A naplóírás előnyeit én így összegzem:

• őszinte, bensőséges kapcsolatba kerülök önmagammal, megértést nyerek és képessé válok minden kedves vagy nehéz részemet egyben látni,
• a megéléseimre képes leszek távolságból ránézni (a szemem és a napló távolságából, lelki, érzelmi távolságból is, ezzel létrehozom önmagamban a tanú minőséget), megszűnik az érzelmi beleragadtság és a megszállottság élménye,
• a kritikus, önmarcangoló hangom tompul, és a megéléseim tárgyilagosabbá, ezzel elfogadhatóbbá válnak, ezzel csökken a szorongásérzet, 
• megélem, hogy az, amit érzek és az, amit gondolok nem azonos önmagammal, hanem a tapasztalásaim összessége, reziliensebb leszek,
• lehetőséget ad önmagam újradefiniálására,
• fejlődik a tudatosságom, az érzelemszabályozásom, képessé válok tudatos, az értékrendemnek megfelelő döntéseket hozni az életemben, 
• ahogy a légzésem lelassul, vagy sírok, a fizikai egészségem is javul és a fizikai testemre is jótékony hatással van az elfojtott érzelmi energiák felszabadítása által,
• fontossá válok önmagamnak: király vagyok :), akivel társalgok.

Ha kedvet kaptál a naplóíráshoz, hajrá!

A következő bejegyzésemben a különböző naplótípusokról írok, hogy ihletet adjak, és könnyebben kiválaszd, hogy mivel indulsz el :) Addig is itt olvashatsz az önismereti naplókról, amiket tőlem megvásárolhatsz.

Ha kérdésed van, vagy más formáját keresed az önismereti munkának, itt érsz el: izabella.csordas@belsohajtoerok.hu

Kellemes önismereti utazást!