.png)
Tudatos várandósság III. - kitekintés és mese a belső fókuszról
"Gyöngyivel vagyok párban. Maradék. Legjobb maradék. A többiek félelmet adnak, nem figyelmet. Nem mernek engem választani. Úristen, terhes nő a fedélzeten!"
A legutóbbi bejegyzésben is említett weight flow csend táborban a részvételem sokak számára kezelhetetlen, talán provokatív volt, ahogy ezt a tavalyi naplójegyzetemben ott, friss élményként leírtam. A tábor végén többen odajöttek, már felbátorodva, őszintén: "Bevallom, hogy nem mertem veled mozogni, attól féltem, hogy kárt okoznék."
Bennem az motoszkál, hogy az erős belső késztetés és tudatosság ellenére lehetek-e provokatív, ha másokat nem bántok, nem érintek. És persze létezhetek-e úgy, hogy ne érintsem a közegemet? Hogy ne váltsak ki valamilyen reakciót pusztán az állapotommal, a más-állapotommal a körülöttem lévőkből? És mitől lesz a reakció félelemmel, ijedtséggel teli?
Végül a saját reakcióm lett a legfontosabb. A weight flow contact mozgásos önismereti módszert kb. tíz éve gyakorló, tapasztaló emberként tavaly, várandósan némi kétely, rengeteg késztetés és önmagammal, valamint a táborvezetővel való megbeszélést követően hezitálás nélkül döntöttem a részvétel mellett. A tágabb környezetem egy részének megrökönyödésére. De bíztam magamban, s nem hagytam, hogy a külső kételyek elbizonytalanítsanak. Tudtam, hogy felelősséggel tartozom magamért és a bennem növekvő életért.
A legutóbbi bejegyzésben is említett weight flow csend táborban a részvételem sokak számára kezelhetetlen, talán provokatív volt, ahogy ezt a tavalyi naplójegyzetemben ott, friss élményként leírtam. A tábor végén többen odajöttek, már felbátorodva, őszintén: "Bevallom, hogy nem mertem veled mozogni, attól féltem, hogy kárt okoznék."
Bennem az motoszkál, hogy az erős belső késztetés és tudatosság ellenére lehetek-e provokatív, ha másokat nem bántok, nem érintek. És persze létezhetek-e úgy, hogy ne érintsem a közegemet? Hogy ne váltsak ki valamilyen reakciót pusztán az állapotommal, a más-állapotommal a körülöttem lévőkből? És mitől lesz a reakció félelemmel, ijedtséggel teli?
Végül a saját reakcióm lett a legfontosabb. A weight flow contact mozgásos önismereti módszert kb. tíz éve gyakorló, tapasztaló emberként tavaly, várandósan némi kétely, rengeteg késztetés és önmagammal, valamint a táborvezetővel való megbeszélést követően hezitálás nélkül döntöttem a részvétel mellett. A tágabb környezetem egy részének megrökönyödésére. De bíztam magamban, s nem hagytam, hogy a külső kételyek elbizonytalanítsanak. Tudtam, hogy felelősséggel tartozom magamért és a bennem növekvő életért.
Teljes három napot töltöttem csendben a többi résztvevővel. Előre kiadott napirend szerint naponta összesen hét órát töltöttünk mozgással. A kapcsolat három szinten épült a gyakorlatok során: magammal, a többiekkel és a külvilággal. Nem beszéltem senkivel, de jegyzeteltem, ha arra érdemes gondolattal találkoztam, és jegyzeteltem rendületlenül, a gondolatok jöttek.
A fenti "maradék-élményen" pedig szavak nélkül dolgoztam: megfigyeltem, elfogadtam, néztem, mit csinál ez velem, hova visz ez engem. Hálás voltam a helyzetekért, lehetőségekért, kapcsolódásokért, mégha szűkebb kapcsolatrendszert is sikerült így megidéznem. Érdekes volt benne lennem ebben a rendkívül nyitott, nem ítélkező tudatállapotban, és elfogadni azt, amit éppen kapok a többiektől: összemosolygást a réten, lesütött pillantást a párválasztás idején, kihátrálást egy fizikai kapcsolódásból, és ezen keresztül féltést, vagy lassú, sűrű figyelmet, és ezen keresztül jelenlétet, megértést. A csend minden pillanatban felerősítette a leghalkabb, legbelsőbb hangokat.
A legkülönösebb ebben a napokig tartó csendben az volt, hogy a kisfiammal csak magamban, némán beszélgettem, és azon gondolkodtam, hogy neki ez milyen élmény lehet. Három ilyen nap után különös, felemelő megszólalni. A társaimmal a következő, kisfiamnak írt sorokat osztottam meg a legfőbb élményeimről, kicsit rekedtesen kezdve a három napi csendtől:
Mese anyáról és a csend táborról
Egyszer volt, hol nem volt, sokak meghökkenésére anya csend táborba ment. Azt hiszem, neked az tűnt fel, hogy a hang, amit minden nap hallasz, nem szól, sokkal hosszabban, végtelennek tűnően hosszan nem szól. Talán az is feltűnt, hogy sok a mozgás, ringás, ringatás és kedvedre te is sokat mozogtál. Eközben anyát feltöltötte a figyelem, amit mostanában leginkább a munkájának ad, feltöltötte a tüdejét a levegő, ahogy minden lélegzetvételre figyelt - jobban, mint ahogy az utcán piheg, kell a levegő, hiszen neked is kell. Feltöltötte az ellazultság, ahogy tudatosan ellazítja a hasát, és ettől te is szabadabban mozoghatsz. Feltöltötte a csend és béke, ahogy időt adott a sziesztákra, napközben sokszor a földön heverésre. Feltöltötte a mozgás - főleg élettel és bátorsággal, és ezek által a hála, hogy ez a természeti jelenségként változó test mire képes, miközben véd, ringat téged.
Amikor idejöttünk, apa megkérdezte, hogy van-e filmem a szülésről, hogy milyen lesz. Nem volt, nem adtam még időt magamnak, hogy ezen gondolkodjak, csak bizonyosság volt bennem, hogy ügyesek leszünk mindketten. Egyik nap, ahogy a tó partján ültem, vízi pókok lába nyomán, a levegőért feljövő halak szája nyomán a víz koncentrikus köröket rajzolt. Magával ragadott ez a kép, ahogy láttam, hogy a méhem is így fog megnyílni, hogy téged a világba engedjen.
Reggelente a keresztcsontom lazításával törődtem, mert még két hónapig jó erőben, rugalmasan kell téged ringasson, hiszen együtt készülünk most maratonra. A méhem olyan erővel dolgozik majd, mintha 80 kg-os szekrényeket emelgetne. Szóval drágám, a lustálkodás nem segít, s különben is, anya így érzi jól magát ebben a testben. Hála tölt el, hogy ez a test az elmúlt egy évben folyamatosan mozgásban volt, mozgásba került, s visz ez a lendület a body arttal, a kontakt tánccal, a weight flow-val. Közben pedig kívülről kevesebb félelem ragad rám. És ahogy erőm és figyelmem engedi, így lesz ez még tovább, a szülésig és azután.
Te mindeközben itt sok károgást, ijesztő traktorzajt, békakuruttyolást és Goda Gábort hallottál. Majd ha megszülettél, mindegyikkel megismerkedhetsz személyesen is. Meglátod, érdekes, szép, kihívásokkal teli élet vár rád. Addig is ma újból meghallhatod a nővéred csiripelését, apa hangját, és immár az enyémet is.
Itt a vége, fuss el véle. Az én mesém is tovább tartott volna, ha a csend tábor tovább tartott volna.A csend táborban napról napra alakult hangulatomat megidézendő álljanak itt az akkor született haikuim. Így visszaolvasva ezeket a szavakat is megerősödik bennem, hogy milyen erős figyelemmel, fókusszal sikerült megélnem ezeket a napokat, a testembe, azon keresztül az akkori jelenembe kerülve:
I.
CSIPCSIRIP
SZUSZOGÓ IDŐLASSÍTÁSRÓL
GONG
II.
KERESZTCSONT FIGYELEM
SZÜLÉSNÉL KÖRÖK
FINOMSÁG
III.
KOMFORTZÓNAHATÁR KÉPES
CSÍPŐMMEL
CSIGA NÉZŐPONTOKAT
Ha szeretnél a várandósságodban tudatosabb lenni, ajánlom figyelmedbe a Kismamanaplót, amelyről itt olvashatsz (és meg is rendelheted), és amelyről itt láthatsz egy közel kétperces bemutató filmet.
További bejegyzések a várandósság témában:
Kismama kérdések:
.png)
