Saját fotó
Csordás Izabella PCC
coach, team coach, mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember, közgazdász
Címkék

Kismama kérdések III. - a szülés utáni időszak

Oda megyünk, ahol még nem jártunk...

Ezt az első szülésem előtt fel sem fogtam, és teljesen váratlanul ért az, ami szülés után következett. A figyelmem aránytalanul nagy része irányult a szülésre, és elképzelni sem tudtam, hogy mi következik azután. Visszaút nincs, szabadságra nem lehet menni.

Ugyan ott volt a férjem, az anyukám, az anyósom, mindenki csupaszív szeretetből feltett keresztkérdésekkel (miért nem alszik a gyerek, mikor fogja átalduni az éjszakát, stb), és annál nagyobb szeretettel adott jótanácsokkal (meg kell szoknia, hogy elaludjon egyedül, adj neki cumit, hogy ne sírjon, stb) próbált segíteni, de ezek mind nem járultak hozzá, hogy az amúgy is bizonytalan fiatal anya bennem megerősítést kapjon, hallja a saját hangját, biztonságérzetre tegyen szert.
A második szülésemre tudatosabban készültem, és minden pillanatban tudatában voltam annak, hogy valami új jön. Sokat beszélgettünk a férjemmel arról, hogy hogyan képzeljük a szülés utáni időszakot. Sokmindenben sikerült is előre megegyezni, és ez sokkal komfortosabbá tette a második gyermekem születését követő időszakot.



Álljon itt néhány kérdés, amelyek segíthetnek fejben, lélekben felkészülni a bizonytalanra, az új helyzetre.

AZ ISMERETLEN

1.
Mit jelent neked az ismeretlen? Milyen érzésekkel vágsz neki?

Ha jártál már ismeretlen helyeken, utaztál sokat, kerültél váratlan helyzetekbe, van némi képed arról, hogy te hogyan reagálsz, ha kikerülsz a komfortzónádon kívül, a megszokott kereteken, rutinon kívülre. Félelem fogott el, és kétségbe estél, vagy kíváncsi maradtál, és érdeklődéssel fogadtad az új helyzeteket? Eltérő habitusúak vagyunk. Van, aki szívesen fedezi fel az ismeretlent, és van, aki szereti előre tudni, hogy mi fog történni.
Az önismeret része, hogy megfigyeljük magunkat, reakcióinkat különféle helyzetekre, és már nem álomvilágból közelítünk, hanem a reakcióink ismeretén keresztül komfortosak leszünk magunkban, a belső világunkban. Ez tűnhet zen állapotnak, vagy kíváncsiságnak és elfogadásnak, de biztosan hosszú út vezet eddig.
Van-e most időnk, kedvünk egy ilyen útra indulni magunkban, hogy aztán amikor kitör a változás, akkor legyen egy belső támaszunk?

2.
Ti mint pár hogyan működtök az ismeretlenben? Hova visz titeket, milyen érzéseket kelt bennetek egymás jelenléte az ismeretlenben?

A fentiek igazak a párkapcsolatunkra is. Új szerepeket kapunk. Túl a férfin és a nőn, apává és anyává leszünk. Feltörhetnek a szülő-kapcsolatok, a traumák, és gyógyulásért kiálthatnak. Azért, hogy ti jó mintát teremthessetek.
Előnyben vannak azok a párok, akik éveket töltöttek már együtt, és sokféle helyzetben megtapasztalták magukat és egymást, de a baba, többedik baba érkezése nekik is új lesz. És persze minden oka megvan a reménykedésre azoknak is, akik nemrég kerültek össze. Nekik valószínűleg keményebb munkát jelent majd a párkapcsolati egyensúly fenntartása, több odafigyelésre lesz szükségük, különösen a baba megérkezését követően.

3.
Vannak-e segítőitek, akik mozgósíthatók?
Van-e az apának, és van-e az anyának segítője, akire szükség esetén számíthat?

A szülést követően a legfőbb dolog az új szerepek megérzése, megélése, az új családi dinamika megtalálása. Ideális esetben minden más ezalá rendeződik. Ahhoz, hogy az igényes kis csomag mellett valóban legyen idő, figyelem, energia az új helyzetben megtalálnunk a helyünket, segítőkre lesz szükségünk.
Segítség lehet a komatál, ha valaki, valakik, vállalják a család étkezésének megoldását. Segítség a takarítás és minden olyan szolgálat, ami a fő kérdésen meghagyja a hangsúlyt. Segítség, ha valaki bevásárol a családnak. A legjobb segítség kétségtelenül az, aki az előszobában leteszi a csomagot, és még köszönni is elfelejt, meghagyja az intim szférát. Fontossá válhat a kérdés, hogy mi a segítség ára.
Jut-e, jár-e énidő a szülőknek, az anyának és az apának külön-külön? Van-e valaki, akivel az érzéseiket meg tudjátok osztani?
Érdemes átgondolni, hogy kihez tudtok fordulni és milyen segítségre vágytok ti: családtagokhoz, barátokhoz, valamely közösségetekhez, gyermekágyas segítőre, a dúlára, mentálhigiénés segítőre vagy valaki másra szeretnétek inkább támaszkodni.

4.
Vannak-e tanácsok, javaslatok, amiket nem hallassz meg?
Hogyan szeretnéd az új szerepedet csinálni? 

Az első vagy többedik alkalommal a szülővé válás sok új kérdést felvet az elveinkkel kapcsolatban. Vannak dolgok, amiket a gyerekkorodból átörökítenél, átvennél, és vannak, amiket másképp csinálnál mint a szüleid. A partnered számára is vannak ilyen témák, irányok. Mennyire találjátok meg a közös hangot?
És mennyire engeditek, hogy mások hassanak rátok? Hatnak ránk a társadalmi elvárások, azaz az, ahogy ma az emberek gyereket nevelnek. Ez nagyon általános, mégis van a fejünkben egy ilyen kép. Hat ránk a család, az orvos, a férjünk, a barátaink. Előfordulhat, ahogy összecsap az elvárás (ennek a gyereknek egyedül kellene már elaludnia - és ehhez sokminden jön, sokminden előzi meg: a kiságy vásárlástól addig, hogy szeretnél intim szférát újból a férjeddel) és az ösztön (amikor például szoptatva altatod el a gyermekedet még mindig).
Tudsz-e, akarsz-e az ösztöneidre hallgatni? Arra, ahogy asszonyok milliói tették a dolgukat előtted?
Dolgoztok-e azon, hogy támogatást adjatok egymásnak az új szerepek megélésében? Ez eltávolodást is jelent, lehetőséget arra, hogy ismét rácsodálkozhassunk a partnerünkre, és benne van a másfajta közeledés lehetősége is.


GYERMEKÁGY

5.
Ki és hogyan szervezi meg a gyermekágy idején a család, különösen tekintettel az anya segítését? 

Az új családi szerepek mellett fontos kérdés, hogy ki vállalja fel a gyermekágy, az első hat hét idején a szervezői szerepet. Akkor tudja igazán jól ellátni ezt a szerepet, ha érti, hogy mik a legfőbb szempontok. Ha a férjed lesz az, akkor adj neki támpontokat!
Azt sem szabad szem elől veszíteni, hogy az igények változhatnak: gondolhatsz mást szülés előtt, lehet szükséged másra szülés után, ahogy változhat ez egyik napról a másikra is.
Ha van étkezési igény, ápolási igény, tudod-e ezeket jelezni?
Fontos, hogy a szervező tudja képviselni azt a nézetet, miszerint a baba jólléte az anya jóllététől függ.
A szervező hogyan tevékenykedik? Naptára van, mennyire jelez előre, mennyire kell a segítőknek előre jelezni?

6.
A baba haza érkezésének, a közös élet kialakításának milyen kereteket kívántok szabni - akár egészségügyi, akár lelki okból?

Vannak párok, akik hat hétig senkivel nem hajlandóak találkozni. Nem fogadnak sem családtagot, sem barátot mint látogatót. Így adják meg az egymásrahangolódásnak az időt, így szeretnék támogatni az anya és a baba fizikai megerősödését.
Vannak, akik mielőbb szeretnék családtaggá avatni a kis jövevényt a tágabb családban és baráti körben is.
Ti melyik szemlélettel tudtok inkább azonosulni?

7.
Ha többedik gyermek érkezik, mit tudtok tenni azért, hogy a már meglévő(k) is megértse(k) a változást és lépést tudjon(tudjanak) tartani?

A testvérféltékenység talán elkerülhetetlen, legalább is abban a társadalomban, amiben mi élünk: ahol a nagycsaládok felbomlottak, ahol az első gyermek tényleg megéli egy darabig, hogy egyedüli gyermekként ő a család kedvence.
Fontos felkészíteni a nagyobbat arra, hogy mi vár rá, mi az, ami megváltozik, és ez az ő lehetőségeit, szeretését mennyire befolyásolják.
De ti, szülőpárként, átgondoltátok-e azt, hogy hogyan tudtok lépést tartani egyszerre a nagyobbal és a kisebbel?

Mindezen kérdések átgondolása, tisztázása hatalmas erőforrás a szülés idején. Ha szeretnél saját teret ezen és a további releváns kérdések átgondolására, szeretettel ajánlom a neves szakmai ajánlásokkal megjelent, igényes kivitelű Kismamanaplót.

Címkék:

Legnépszerűbb