%20(3).png)
Tudatos várandósság IV. - a szerepek átrendeződése, testvérfelkészítés
"Amikor egy gyermek érkezik, a szülőknek el kell búcsúzniuk a korábbi (gyermektelen, az egygyerekes, a kétgyerekes és a többi) állapottól - attól függően, hogy hányadik gyermek érkezik, és fel kell készülniük az új helyzetre."
Geréb Ágnestől hallottam több évvel ezelőtt ezt a gondolatot egy szülésfelkészítőn, és azóta is többször eszembe jut. Erősen velem volt ez a gondolat az első szülésem körül, és ugyanezzel az erővel volt jelen a második gyermekem érkezésekor. Mégsem voltam elég felkészült. Először teljesen lekötött a várandósság, a gyermekemmel a kapcsolat, a szülés gondolata, hogy lesz ott a párom, együtt tudunk-e mi lenni abban a pillanatban. De nem láttam túl a szülésen. A meglepetés erejével ért az igényes kis csomag, aki mindig engem akart, akitől a régi életem elveszett. Persze mindez nem az ő hibája, én voltam az, akinek a fókusza a szülésig terjedt, utána meg jött a "majd lesz valahogy" gondolata.
Ami a legfőbb, hogy nem csupán a férfi-nő szerepek, a férj-feleség szerepek vesztek el, miközben még ki sem alakultak igazán, hanem én magam oldódtam bele, oldódtam fel a kislányom körüli létben. Akkor is, ha a kapcsolatunkat a lányom által készített gyermekláncfű karkötő is szorosabbá fűzi. Ma már azt gondolom, hogy a hosszú távú, gyermektelen párkapcsolat nagyon jó befektetés a jövőbe, hiszen ott van idő és tér a párnak, hogy önmagát különféle helyzetekben megtapasztalja, megismerje a másikat, döntést hozzon. De térjünk vissza a szülésre:
Visszanézve úgy látom, hogy a szülésre készülés idején legalább ugyanannyi figyelmet érdemelt volna az, hogy mi van a szülés után. Mert a szülésen végül is mint egy (meghatározó) pillanaton túl leszek, de ami utána jön, az nem egy pillanat, azok napok, a mindennapok, az a hátralévő életem. És itt felmerültek bennem a kérdések, hogy hogyan alakulnak a kapcsolataink, a szűk időkereteink, a szűkebb figyelmünk és a még szűkebb időnk a már ott lévőkkel, a párunkkal. Hogy tud az új lény itt úgy helyet kapni, hogy a többiek is mielőbb a család részeként (és nem pusztán egy anya-csatolmánynak) éljék meg. Szóval először csak mentem az árral, és ennek megfelelően tigrisként védelmeztem (ma már azt gondolom, hogy feleslegesen) a csemetémet a körülötte lévő élettől, nem jártam el, mert épp alvásideje volt, a barátaim (főleg gyermektelenek akkor) teljesen eltűntek az életemből, hiszen este nem tudtam találkozókra járni, amikor nálunk altatás volt, és nagyon vártam haza minden nap a férjemet, hogy a csomagot átadjam, s fel tudjak szusszanni. Önkéntelenül túl nagy súlyt vettem magamra. Pedig az életnek nem kellett volna megállnia. Nekem nem kellett volna eltűnnöm.
Akkor még nem értettem azt, amit ma már tudok: a család rendszerben működik jól, és ha a rendszer valamely alkatrésze sántít, nem kap elég figyelmet, akkor azt a rendszer sínyli meg. Azaz a rendszernek, minden benne lévőnek érdeke, hogy tagjai jól legyenek. Azt is szoktam mondani, hogy a család lelke az anya lelke. Mindenki más, a gyerekek egyértelműen tőle kapják energiájuk nagy részét. Geréb Ági nem véletlenül mondta azt is, hogy az apának odafigyelő támaszként kell az anya mellett állnia. És azt gondolom, hogy így tudja ez a rendszer az apát is megtartani, benne a kapcsolatokban, az életben: az anyán és azután a gyerekein keresztül. Mint egy finom háló.
A kapcsolatok átrendeződésének másik nagy fejezete a testvérfelkészítés. A második szülésem előtt a tesómesék farvizén sokkal több figyelmet fordítottam a kislányommal való kapcsolatom és az új jövevénnyel való kapcsolódásom építésére. Összegyűjtök itt néhányat, ami hozzánk eljutott, ami nekünk bevált, és amik nem csak a kislányomat hangolták az új helyzetre, hanem engem is, ahogy összebújva meséltem ezeket a meséket, ahogy felelgettem a kislányom kérdéseire:
- Jan Ormerod: Tesómese kapcsán sokszor átbeszéltük, hogy hogy lesz az a mondat, miszerint:
"Nem férek anya ölébe!" és majd "Beférek-e anya ágyába?". Ahogy összebújtunk, sokszor meséltem én a kislányomnak, aztán mesélt ő a tesójának a pocakomban. Eltervezte, hogy majd hol fog ő aludni, és hol fog az öccse, beszéltünk a szoptatási időszakról, amikor majd csak engem akar. Beszéltünk arról, hogy miért fog folyni olyan sokat a nyála, és mi mindent nem fog tudni még a kisbaba.
- Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi nagytesó lesz könyvet sokszor előveszi a kislányom még ma is. Talán azokban a pillanatokban, amikor újra bizonyítékot keres arra, hogy én a testvére mellett őt is szeretem. Itt egy nagybácsi szereplő mondja el a kislánynak, hogy mennyire szereti őt az anyukája, amikor szülni ment a kórházba, s ő olvassa fel anya levelét is, aki - ha rajta múlik - még a reggelit is elkészíti Miminek. De ugyancsak ennek a mesének a kapcsán tudtam én is felidézni valamelyest, hogy a pici baba milyen elfoglalttá teszi anyát, hiszen ő még semmit sem tud, s lehet, hogy a nagy magára hagyatva érzi magát. Nekem is sokat segítettek ezek a képek, miközben azon gondolkodtam, hogyan kerüljem én el ezt, hogyan tartsam fent a kislányommal azt a szeretetteli kapcsolódást, ami megvolt a második szülés előtt.
- Ajándékba kaptam Catherine Leblanc: Akkor is szeretnél? című könyvét. Pont az új baba várása közben, remek időzítéssel. Ezt is sokszor előveszi a lányom, és sokszor megkérdezi azt is, hogy melyiküket szeretem jobban, és hogy mutassam meg, mennyire szeretem... Egy barátnőmékkel találkoztunk, amikor legutóbb újból feltette ezt a kérdést, és a barátnőm a hasonló korú kislányával elmesélte, hogy ő ilyenkor azt válaszolja, ...mint égen a csillag, mint réten a fűszál.... . Ez annyira megtetszett mindkettőnknek, hogy azóta ezzel is variáljuk. És ez említett, nem tesómesés könyv kapcsán rengeteg olyan helyzet van, amiben a gyermek próbára teszi anya szeretetét, s így sok alkalom, hogy bebizonyosodjék, hogy ez állandó.
- A szülés közeledtével olyan könyvet is kerestem, ami magáról a babáról és magáról a szülésről szól. Az ovis kislányom többek között aziránt érdeklődött, hogy hogyan lesz a kisbaba, és hogy bújik majd ki. Sokszor egyedül is nézegeti az emberi test iránti egyre növekvő érdeklődéssel a Kisbaba születik című könyvet. Ugyanakkor nagyon szerettem volna olyan könyvet is találni, amely nem a kórházi szülést mutatja be természetesnek. Itt voltam elakadva igazán, mert a mesekönyvek általam talált verzióiban az anyukák a kórházban szülnek (messzire visz ez a gondolat...), mígnem a dúlám javasolta Jenni Overend: Szia Baba! című könyvét. Én is szerettem volna, ha a szülésnél a kislányom jelen van, persze csak ha akar, s olyan sokszor elmondta, hogy nem akarja, hogy kórházba menjek, és itt akar lenni, hogy a beszélgetések mellé szerettem volna egy kiadványt, ami képet és történetet is ad ehhez. Amikor a várandósságom vége felé bizonyossá vált, hogy minden adott ahhoz, hogy otthon türténhessen meg a csoda, sokszor előkerült ez a könyv.
Meseolvasás után sokszor átbeszéltük, hogy mi történik majd, ha megérkezik az öccse, ha nem tudok mellette feküdni minden este, hogy szeretni fogom akkor is, hogy miben tud ő segíteni, és hogyan tud ezáltal kapcsolódni a testvéréhez és hozzám. Sokat segítettek ezek a könyvek nekem abban is, hogy a férjemmel átbeszéljük a szerepeinket. Eltelt pár év a két szülés között, és én sokszor éreztem magam úgy, mint egy ma született bárány: rácsodálkozva arra, ami van, az új jövevényre, a sok nemalvásra. Az idő olyan sokmindent elfedett a nehézségekből.
Ugyanakkor a gyerekeimhez való kapcsolódáson túl fókuszba került a nagyszülők szerepe és minden bevont segítő szerepe. Újratervezés. Minden gyermek érkezése egy újratervezés, sok sok lehetőséggel.
Bízom benne, hogy a Kismamahangoló program ezt a tervezési, újratervezési időszakot is kreatívabbá, nyitottabbá és eredményessé segítheti a résztvevők számára.
Ha szeretnél a várandósságodban tudatosabb lenni, ajánlom figyelmedbe a Kismamanaplót, amelyről itt olvashatsz (és meg is rendelheted), és amelyről itt láthatsz egy közel kétperces bemutató filmet.
További bejegyzések a várandósság témában:
Tudatos várandósság I. - hit és ösztön
Tudatos várandósság II. - belső fókusz
Tudatos várandósság III. - kitekintés és mese a belső fókuszról
Tudatos várandósság IV. - a szerepek átrendeződése, testvérfelkészítés
Kismama kérdések:
Kismama kérdések I. - a szülés előtti időszak
Kismama kérdések II. - a szülésről
Kismama kérdések III. - a szülés utáni időszak
Geréb Ágnestől hallottam több évvel ezelőtt ezt a gondolatot egy szülésfelkészítőn, és azóta is többször eszembe jut. Erősen velem volt ez a gondolat az első szülésem körül, és ugyanezzel az erővel volt jelen a második gyermekem érkezésekor. Mégsem voltam elég felkészült. Először teljesen lekötött a várandósság, a gyermekemmel a kapcsolat, a szülés gondolata, hogy lesz ott a párom, együtt tudunk-e mi lenni abban a pillanatban. De nem láttam túl a szülésen. A meglepetés erejével ért az igényes kis csomag, aki mindig engem akart, akitől a régi életem elveszett. Persze mindez nem az ő hibája, én voltam az, akinek a fókusza a szülésig terjedt, utána meg jött a "majd lesz valahogy" gondolata.
Ami a legfőbb, hogy nem csupán a férfi-nő szerepek, a férj-feleség szerepek vesztek el, miközben még ki sem alakultak igazán, hanem én magam oldódtam bele, oldódtam fel a kislányom körüli létben. Akkor is, ha a kapcsolatunkat a lányom által készített gyermekláncfű karkötő is szorosabbá fűzi. Ma már azt gondolom, hogy a hosszú távú, gyermektelen párkapcsolat nagyon jó befektetés a jövőbe, hiszen ott van idő és tér a párnak, hogy önmagát különféle helyzetekben megtapasztalja, megismerje a másikat, döntést hozzon. De térjünk vissza a szülésre:
Visszanézve úgy látom, hogy a szülésre készülés idején legalább ugyanannyi figyelmet érdemelt volna az, hogy mi van a szülés után. Mert a szülésen végül is mint egy (meghatározó) pillanaton túl leszek, de ami utána jön, az nem egy pillanat, azok napok, a mindennapok, az a hátralévő életem. És itt felmerültek bennem a kérdések, hogy hogyan alakulnak a kapcsolataink, a szűk időkereteink, a szűkebb figyelmünk és a még szűkebb időnk a már ott lévőkkel, a párunkkal. Hogy tud az új lény itt úgy helyet kapni, hogy a többiek is mielőbb a család részeként (és nem pusztán egy anya-csatolmánynak) éljék meg. Szóval először csak mentem az árral, és ennek megfelelően tigrisként védelmeztem (ma már azt gondolom, hogy feleslegesen) a csemetémet a körülötte lévő élettől, nem jártam el, mert épp alvásideje volt, a barátaim (főleg gyermektelenek akkor) teljesen eltűntek az életemből, hiszen este nem tudtam találkozókra járni, amikor nálunk altatás volt, és nagyon vártam haza minden nap a férjemet, hogy a csomagot átadjam, s fel tudjak szusszanni. Önkéntelenül túl nagy súlyt vettem magamra. Pedig az életnek nem kellett volna megállnia. Nekem nem kellett volna eltűnnöm.
Akkor még nem értettem azt, amit ma már tudok: a család rendszerben működik jól, és ha a rendszer valamely alkatrésze sántít, nem kap elég figyelmet, akkor azt a rendszer sínyli meg. Azaz a rendszernek, minden benne lévőnek érdeke, hogy tagjai jól legyenek. Azt is szoktam mondani, hogy a család lelke az anya lelke. Mindenki más, a gyerekek egyértelműen tőle kapják energiájuk nagy részét. Geréb Ági nem véletlenül mondta azt is, hogy az apának odafigyelő támaszként kell az anya mellett állnia. És azt gondolom, hogy így tudja ez a rendszer az apát is megtartani, benne a kapcsolatokban, az életben: az anyán és azután a gyerekein keresztül. Mint egy finom háló.
A kapcsolatok átrendeződésének másik nagy fejezete a testvérfelkészítés. A második szülésem előtt a tesómesék farvizén sokkal több figyelmet fordítottam a kislányommal való kapcsolatom és az új jövevénnyel való kapcsolódásom építésére. Összegyűjtök itt néhányat, ami hozzánk eljutott, ami nekünk bevált, és amik nem csak a kislányomat hangolták az új helyzetre, hanem engem is, ahogy összebújva meséltem ezeket a meséket, ahogy felelgettem a kislányom kérdéseire:
- Jan Ormerod: Tesómese kapcsán sokszor átbeszéltük, hogy hogy lesz az a mondat, miszerint:
"Nem férek anya ölébe!" és majd "Beférek-e anya ágyába?". Ahogy összebújtunk, sokszor meséltem én a kislányomnak, aztán mesélt ő a tesójának a pocakomban. Eltervezte, hogy majd hol fog ő aludni, és hol fog az öccse, beszéltünk a szoptatási időszakról, amikor majd csak engem akar. Beszéltünk arról, hogy miért fog folyni olyan sokat a nyála, és mi mindent nem fog tudni még a kisbaba.
- Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi nagytesó lesz könyvet sokszor előveszi a kislányom még ma is. Talán azokban a pillanatokban, amikor újra bizonyítékot keres arra, hogy én a testvére mellett őt is szeretem. Itt egy nagybácsi szereplő mondja el a kislánynak, hogy mennyire szereti őt az anyukája, amikor szülni ment a kórházba, s ő olvassa fel anya levelét is, aki - ha rajta múlik - még a reggelit is elkészíti Miminek. De ugyancsak ennek a mesének a kapcsán tudtam én is felidézni valamelyest, hogy a pici baba milyen elfoglalttá teszi anyát, hiszen ő még semmit sem tud, s lehet, hogy a nagy magára hagyatva érzi magát. Nekem is sokat segítettek ezek a képek, miközben azon gondolkodtam, hogyan kerüljem én el ezt, hogyan tartsam fent a kislányommal azt a szeretetteli kapcsolódást, ami megvolt a második szülés előtt.
- Ajándékba kaptam Catherine Leblanc: Akkor is szeretnél? című könyvét. Pont az új baba várása közben, remek időzítéssel. Ezt is sokszor előveszi a lányom, és sokszor megkérdezi azt is, hogy melyiküket szeretem jobban, és hogy mutassam meg, mennyire szeretem... Egy barátnőmékkel találkoztunk, amikor legutóbb újból feltette ezt a kérdést, és a barátnőm a hasonló korú kislányával elmesélte, hogy ő ilyenkor azt válaszolja, ...mint égen a csillag, mint réten a fűszál.... . Ez annyira megtetszett mindkettőnknek, hogy azóta ezzel is variáljuk. És ez említett, nem tesómesés könyv kapcsán rengeteg olyan helyzet van, amiben a gyermek próbára teszi anya szeretetét, s így sok alkalom, hogy bebizonyosodjék, hogy ez állandó.
- A szülés közeledtével olyan könyvet is kerestem, ami magáról a babáról és magáról a szülésről szól. Az ovis kislányom többek között aziránt érdeklődött, hogy hogyan lesz a kisbaba, és hogy bújik majd ki. Sokszor egyedül is nézegeti az emberi test iránti egyre növekvő érdeklődéssel a Kisbaba születik című könyvet. Ugyanakkor nagyon szerettem volna olyan könyvet is találni, amely nem a kórházi szülést mutatja be természetesnek. Itt voltam elakadva igazán, mert a mesekönyvek általam talált verzióiban az anyukák a kórházban szülnek (messzire visz ez a gondolat...), mígnem a dúlám javasolta Jenni Overend: Szia Baba! című könyvét. Én is szerettem volna, ha a szülésnél a kislányom jelen van, persze csak ha akar, s olyan sokszor elmondta, hogy nem akarja, hogy kórházba menjek, és itt akar lenni, hogy a beszélgetések mellé szerettem volna egy kiadványt, ami képet és történetet is ad ehhez. Amikor a várandósságom vége felé bizonyossá vált, hogy minden adott ahhoz, hogy otthon türténhessen meg a csoda, sokszor előkerült ez a könyv.
Meseolvasás után sokszor átbeszéltük, hogy mi történik majd, ha megérkezik az öccse, ha nem tudok mellette feküdni minden este, hogy szeretni fogom akkor is, hogy miben tud ő segíteni, és hogyan tud ezáltal kapcsolódni a testvéréhez és hozzám. Sokat segítettek ezek a könyvek nekem abban is, hogy a férjemmel átbeszéljük a szerepeinket. Eltelt pár év a két szülés között, és én sokszor éreztem magam úgy, mint egy ma született bárány: rácsodálkozva arra, ami van, az új jövevényre, a sok nemalvásra. Az idő olyan sokmindent elfedett a nehézségekből.
Ugyanakkor a gyerekeimhez való kapcsolódáson túl fókuszba került a nagyszülők szerepe és minden bevont segítő szerepe. Újratervezés. Minden gyermek érkezése egy újratervezés, sok sok lehetőséggel.
Bízom benne, hogy a Kismamahangoló program ezt a tervezési, újratervezési időszakot is kreatívabbá, nyitottabbá és eredményessé segítheti a résztvevők számára.
Ha szeretnél a várandósságodban tudatosabb lenni, ajánlom figyelmedbe a Kismamanaplót, amelyről itt olvashatsz (és meg is rendelheted), és amelyről itt láthatsz egy közel kétperces bemutató filmet.
További bejegyzések a várandósság témában:
Tudatos várandósság I. - hit és ösztön
Tudatos várandósság II. - belső fókusz
Tudatos várandósság III. - kitekintés és mese a belső fókuszról
Tudatos várandósság IV. - a szerepek átrendeződése, testvérfelkészítés
Kismama kérdések:
Kismama kérdések I. - a szülés előtti időszak
Kismama kérdések II. - a szülésről
Kismama kérdések III. - a szülés utáni időszak
