Tudatos várandósság I. - hit és ösztön

Kétszer voltam eddig várandós. Két gyermekem van.
De a két várandósságom nagyon eltérő volt. Először aggodalommal, félelemmel, görcsökkel teli várakozással éltem meg ezt az időszakot. Másodjára sokkal inkább kitöltött az erő, a hit, a béke. S ezt a bejegyzés-sorozatot most azért írom le, mert ahogy a második várandósságom idejére sokminden oldódott, és egyúttal erősödött bennem, úgy ezt kívánom sok más kismamának is, ezért is született a Kismamahangoló. Lehet felszabadult, örömteli, megerősítő ez a jelentős időszak, amikor anya is születik. S amikor az anya-gyermek kapcsolat meggyökerezik.

Talán azért voltak a várandósságaim enyire eltérőek, mert öt év tapasztalatai választották el egymástól a kettőt. Öt évnyi munka magamon, a kapcsolatunkon, az életemen. Öt év szembenézés, tagadás, változásgenerálás, változnipróbálás. Öt évnyi út a belső megbékélés, az elfogadás, a levés felé. (És még nem érkeztem meg, talán sosem fogok. De közelebb vagyok. A gyerekek is visznek....)

A második várandósságom idején sokkal kiegyensúlyozottabb voltam. Mert meg tudtam valami nagyon fontosat őrizni végig: önmagamat és a hitemet.

Először a hitemről írok, mert azt talán könnyebb megragadnom:
- már tudtam, hogy képes vagyok szülni, hiszen egyszer már megtettem,
- tudtam, hogy nem adhatok többet a gyermekemnek, mint amennyi bennem van, és ez mindenre igaz volt: a békére (versus szorongás), a bizalomra (versus kétely), a szeretetre és áramlásra (versus félelem), és én a legtöbbet akartam adni, ezért nem hagytam, hogy a békétől, a bizalomtól, a szeretettől és áramlástól eltántorítsanak, rendíthetetlen voltam (miközben sok lelkifurdálassal küzdöttem az első várandósságom szorongásai és aggodalmai miatt),
- már tudtam, hogy a szülés gyakorlatilag egy maratonfutásnyi erőt kíván (az első vajúdásom 17 órát tartott csak a kórházi felvételtől a szülésig), ezért a testemet végig - a hozzá illő, a változó minőségében is óvó módon, de mozgásban, jó erőben akartam tartani, ezért végig 7 hónapos "koromig" tartottam body art órákat, jártam a terhességem első felében kontakt improvizáció órákra és jártam weight flow csend táborban 7 hónaposan, s a nyaralásunk idején sokat úsztam, óvatosan merültem,
- tudtam, hogy ez a várandósság lehetőség az előző során szerzett sebeimre gyógyulást találni, ezért jól akartam magam érezni, és tudtam, hogy hol vannak az erőforrásaim: a kislányommal töltött minőségi időben, az őszinteségben magammal és a körülvevő emberekkel, a mozgásban, és az ezen keresztüli tapasztalásban, a békém őrzésében és fenntartásában, a munkámban is a hitem követésében,
- kevesebbet kértem másoktól tanácsot, de többet beszéltem magamról, ha valódi érdeklődéssel találkoztam. Minden ilyen alkalom segített tisztábban látni, érzékelni, hogy én hol tartok, mennyire vagyok biztos vagy bizonytalan különféle dolgokban: hogy és hol fogok szülni. Érdekes volt, ahogy saját hangomon megszólaltak, s így távolabbivá váltak saját érzéseim és megéléseim, s így én is hallohattam, meghallottam őket.

Hittem magamban, mint anyában. Anyai minőségemben rendíthetetlenné váltam.

De mégis mi rendítene meg ma egy formálódó, újraformálódó anyát?
Óóóóó, így az elmúlt évek tapasztalásai kapcsán bátran ki merem állítani, hogy rengeteg dolog segít az anyák önbizalmának csökkentésében, belső hangjának tompításában. Nagyon sokan tudják, hogy mi a jó a babának odabent, s mit kell az anyának tennie idekint. Tudja a védőnő, a szülész-nőgyógyász, de tudják a leendő anyák anyukái és anyósai, számtalan ismerős, barát, rokon, stb. Mindenki azért, mert már vagy ő maga átélte, vagy mert ez a szakmája, vagy mert már sok várandósságot/szülést látott (s jó, ha nem azt mondja, hogy már ezerszer szült). A társadalmi normákról és elvárásokról már nem is beszélve. (Én - most hogy ezeket a sorokat írom, szintén csak két szülésen vagyok túl, és nem tudom, hogy te hogy éled meg a napjaidat, kedves Olvasó!, csak bátorítani igyekezlek, hogy figyelj magadra és higgy magadnak!)

Az első anyává válásom idején A suttogót olvastam, a második várandósságom idején Jean Liedloff Az elveszett boldogság nyomában című könyve inspirált - elsősorban abban, hogy befelé figyeljek, hogy higgyek a bennem ezer korábbi ősöm, ősanyám feltoluló halk hangjában, az ösztönben.

Az például, hogy miképpen bánunk a kisbabákkal, nem észbeli döntéseken kéne hogy

alapuljon. Mindig is rendkívül kifinomult ösztöneink voltak, melyek a gyermekgondozás

minden részletében nagy hozzáértésről tettek tanúbizonyságot, már jóval azelőtt, hogy csak

egy kicsit is hasonlítottunk volna a homo sapienshez. Ám mi mindent megtettünk annak

érdekében, hogy sikeresen szétzúzzuk ezt a nagyon is megalapozott tudásunkat. Olyannyira,

hogy ma már tudósokat alkalmazunk teljes állásban, akik kigondolják, hogyan viselkedjünk a

gyermekünkkel, egymással és magunkkal. Nem titok, hogy a szakértőknek még nem sikerült

„feltalálni", hogyan éljünk kielégítő életet, ám minél többet tévednek, annál inkább

igyekeznek a problémákat kizárólag az ész befolyása alá hozni, és elutasítanak mindent, amit

ésszel nem lehet megérteni vagy irányítani.

Az például, hogy miképpen bánunk a kisbabákkal, nem észbeli döntéseken kéne hogy

alapuljon. Mindig is rendkívül kifinomult ösztöneink voltak, melyek a gyermekgondozás

minden részletében nagy hozzáértésről tettek tanúbizonyságot, már jóval azelőtt, hogy csak

egy kicsit is hasonlítottunk volna a homo sapienshez. Ám mi mindent megtettünk annak

érdekében, hogy sikeresen szétzúzzuk ezt a nagyon is megalapozott tudásunkat. Olyannyira,

hogy ma már tudósokat alkalmazunk teljes állásban, akik kigondolják, hogyan viselkedjünk a

gyermekünkkel, egymással és magunkkal. Nem titok, hogy a szakértőknek még nem sikerült

„feltalálni", hogyan éljünk kielégítő életet, ám minél többet tévednek, annál inkább

igyekeznek a problémákat kizárólag az ész befolyása alá hozni, és elutasítanak mindent, amit

ésszel nem lehet megérteni vagy irányítani.

Az például, hogy miképpen bánunk a kisbabákkal, nem észbeli döntéseken kéne hogy

alapuljon. Mindig is rendkívül kifinomult ösztöneink voltak, melyek a gyermekgondozás

minden részletében nagy hozzáértésről tettek tanúbizonyságot, már jóval azelőtt, hogy csak

egy kicsit is hasonlítottunk volna a homo sapienshez. Ám mi mindent megtettünk annak

érdekében, hogy sikeresen szétzúzzuk ezt a nagyon is megalapozott tudásunkat. Olyannyira,

hogy ma már tudósokat alkalmazunk teljes állásban, akik kigondolják, hogyan viselkedjünk a

gyermekünkkel, egymással és magunkkal.

"Az például, hogy miképpen bánunk a kisbabákkal, nem észbeli döntéseken kéne, hogy alapuljon. Mindig is rendkívül kifinomult ösztöneink voltak, melyek a gyermekgondozás minden részletében nagy hozzáértésről tettek tanúbizonyságot, már jóval azelőtt, hogy csak egy kicsit is hasonlítottunk volna a homo sapienshez. Ám mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy sikeresen szétzúzzuk ezt a nagyon is megalapozott tudásunkat. Olyannyira, hogy ma már tudósokat alkalmazunk teljes állásban, akik kigondolják, hogyan viselkedjünk a gyermekünkkel, egymással és magunkkal. " - írja a fent említett könyv 18. oldalán Liedloff.

alapuljon. Mindig is rendkívül kifinomult ösztöneink voltak, melyek a gyermekgondozás

minden részletében nagy hozzáértésről tettek tanúbizonyságot, már jóval azelőtt, hogy csak

egy kicsit is hasonlítottunk volna a homo sapienshez. Ám mi mindent megtettünk annak

érdekében, hogy sikeresen szétzúzzuk ezt a nagyon is megalapozott tudásunkat. Olyannyira,

hogy ma már tudósokat alkalmazunk teljes állásban, akik kigondolják, hogyan viselkedjünk a

gyermekünkkel, egymással és magunkkal.

Tudatosan kerestem azokat az embereket és helyzeteket, ahol nem kellett udvarias választ adnom, és ahol vállalhattam saját hangomat, gondolataimat. S a családtagjaimmal szemben még tudatosabban gyakoroltam őszinteséget, kedves elhárítást, határozott elutasítást, ha éppen úgy alakult. Tudtam, mit védek. Tudtam védőhálót építeni magam és gyermekem köré.

Ahogy az előző várandósságom arról szólt, ahogy én mint nő szertefoszlottam, és feloldódni készültem valami új szerepben, amiről fogalmam sincs, ahogy veszítettem el magamat, a második arról szólt, hogyan tudom magamat, azt, ami igazán én vagyok, megerősíteni.

Legközelebb a fizikai megélések jelentőségéről és hatásáról, majd a család bővülése kapcsán a szerepek átrendeződésére való készülésről írok.

Ha szeretnél a várandósságodban tudatosabb lenni, ajánlom figyelmedbe a Kismamanaplót, amelyről itt olvashatsz (és meg is rendelheted), és amelyről itt láthatsz egy közel kétperces bemutató filmet.

További bejegyzések a várandósság témában:
Tudatos várandósság I. - hit és ösztön
Tudatos várandósság II. - belső fókusz
Tudatos várandósság III. - kitekintés és mese a belső fókuszról
Tudatos várandósság IV. - a szerepek átrendeződése, testvérfelkészítés

Kismama kérdések:
Kismama kérdések I. - a szülés előtti időszak
Kismama kérdések II. - a szülésről
Kismama kérdések III. - a szülés utáni időszak